Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
105 süppedése lehet. Az ily bevágás már sok nagy bajt okozott, de elég kellemetlen már egy nagy, bűzös váladékot termelő csúnya fekély is. Ha beillesztés után azt vesszük észre, hogy a híd igen kevéssel mégis magas, és ezt nem javítjuk, akkor 1—2 hét múlva már azt is megfigyelhetjük, hogy az articulatio helyreállott (nem kopás által). Ezt csakis a nyomás okozta regulatio teszi. E század első évtizedében, amikor az Egyesült-Államok legjobb hídmunkásának Fred. A. Peeso-1 ismerték el, tőle láttam, hogy midőn hidat bepróbált és az kevéssel ’magasabb volt kelleténél, a paciens szájában hagyta és neki narancsfadarabkákat adott, hogy azokat rágja. Egy hét múlva a híd jól articulált és akkor végleg becementezte. Ha egy caninus és második praemolaris hord oly hidat, mely hátrafelé pillér nélkül folytatódik még egy zápfog vagy azonfelül még egy bicuspis-nagyságú toldalékfog erejéig, mily nagy megterhelést kell a szegény második praemolarisnak elbírnia különösen a mögötte folytatódó szabad részre ható nyomás folytán? Biztosan nagyon megrövidül. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy jó antagonisták jelenlétében az ott hátul rágott falatok mily nyomást tűrnek el. Ennek illusztrálására vagyok bátor emlékeztetni a rágó nyomás köztudomású nagyságára és azon megfigyelésemet is felemlítem, hogy egy dekagramm egynapos házikenyeret — megfelelően héjasat — 28 foggal' berendezett állkapcsaimmal 98 harapással tudtam a lenyelésig előkészíteni. A túlságos megterhelés másik példáját mutatja egy alsó vagy felső második előredőlt molaris, melynek koronáját hídhoz alkalmassá téve pillérnek használjuk fel. A reá ható nyomás egy előredőlt fog gyökereire hat úgy, mintha azok régi természetes helyzetükben volnának, sőt még a híd által fokozottan. Ez a fog feltétlenül engedni fog. Készülnek oly hidak, melyeknek egyik vége elsőrangú horgonykorona útján függ össze a pillérfoggal, de másik vége kis csappal szabadon fekszik reá a pillérfogra, esetleg egy abba helyezett inlayre. Az ilyen híd a kombinált erőhatások alatt legtöbbször lecsúszik arról a pillérről, amelyen szabadon feküdt és most már a másik fogat, mellyel fix összefügg, megdönti és így maga a fog
