Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
100 forrása lehet. Ezért a gipszmodelt nem szabad kikaparni. Én tovább megyek : a hídrész még csak ne is érje el az ínyt, hanem maradjon kis távolság köztük. Ugyanis — mint később még reátérek — idővel a híd a foghúsba sülyed és az említett bajok másodlagosan kifejlődnek. Mindazonáltal az íny és a hídív között ne legyen túlnagy spatium, mert kövérebb egyéneknél a bucca kívülről a híd alá nyomul és fáj, esetleg fekélyesedik, sokszor a hid alá beillő szemölcs képződik rajta. Meg kell emlékezni a hidak porcellánfrontjairól is. Ezek oly elhelyezkedésüek legyenek, hogy őket nyomás se az articulatio, se kemény falat részéről ne érhesse, tehát az arany, ha nem is borul reája, az élét mindig érje el. Mert ha a porcellánszél valahol nyomást szenved el, mely egyik componensével alapjától elfeszegeti, akkor cramponja táján könynyen eltörik. Itt merül fel az a kérdés is, hogy mily módon köttessék a porcellánfront alapjához: forró, vagy hideg úton? A tapasztalat úgy mutatta, hogy a forrasztott parcellánfront a cramponok táján könnyen eltörik. Erre nézve legyen szabad álláspontomat röviden ismertetni, melyet felszólításra a Fogtechnikai Szemle részére is megírtam. A forrasztásnál ugyanis — ha minden előírt szabályt pontosan betartunk — nem volna szabad a porcellánnak a crampon táján később törnie,, ami nézetem szerint onnan származik, hogy a forrasztásnál becsúszott hibák miatt a cramponok körül apró, észre sem vehető repedések jönnek létre, melyek használat közben lassan továbbhasadnak, míg végre a porcellán lehull a hídról. Ezek a hibák a következők : A forrasztáshoz a beágyazott darabot úgy kell előmelegíteni, hogy a láng melege a beágyazó rétegen, majd a porcellánon át jusson el a fémig és az azon fekvő forrasztóig. E láng addig melegítsen elő, míg a forrasztó olvadozni kezd, ekkor jöjjön a forrasztóláng a fémre és csak befejezze a forrasztást, vezesse a megolvadt forrasztót a neki kijelölt helyre és simítsa végig az olvadt fémet. Ha ez nem így történik, hanem a nem eléggé előmelegített cramponok táján eresztjük a szúró lángot, akkor a cramponok hirtelen kitágulnak, gyorsabban, mint a porcellán és az utóbbiban legalább is kis repedések támadnak. A többi már magától
