Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-02-01 / 2. szám
83 kés, hogy a tetania majd mindig a rachitissel együtt lép fel, mely utóbbi megbetegedést a „mirigyek belső secretióinak“ functionalis zavaraival igyekszenek megmagyarázni, a mióta Weichselbaum rachitis esetén is kimutatta az epitheltestecskék hypertrophiáját. A tetania és a rachitis között fennálló szoros kapcsolat létezését annál is inkább el kell fogadnunk, mert úgy a kísérleti, mint a klinikai tapasztalatok kétséget kizáróan bebizonyították, hogy mindkét megbetegedésnél lényeges eltérések mutatkoznak az ásványi anyagcsereforgalomban. Különösen a mész anyagcsereforgalma változik meg, mely úgy látszik függ az endokrin mirigyek functiójától. Erdheim a mellékvese kiirtásával állatoknál trophikus zavarokat idézett elő, így elsősorban is a csontok és a fogak elmeszesedésében mutatkoztak kiesések. Nem szabad tehát csodálkoznunk, ha a csecsemő és a fejlődő gyermek általános szervi megbetegedéseinél és emésztési zavarainál a fogak is szenvednek. A fogbetegségek egész sora léphet fel ilyenkor úgy a tej-, mint az állandó fogakon, mely megbetegedéseket azelőtt szoros aetiologiai vonatkozásba hoztak egyes speciális betegségekkel, mint a skrofulosis, tuberkulózis, rachitis és a congenitalis lues. Az utóbbi időben végzett kutatások hatása alatt teljesen új perspektíva nyílott azon törekvések számára, melyekkel igyekeztek ezen constitutionalis szervi megbetegedéseket a fog betegségeivel szoros kapcsolatba hozni. E kutatások czélja az volt, hogy tisztázzák az endokrin mirigyek szerepét, a szerves tápanyag, valamint az ásványi, nevezetesen pedig az úgynevezett intermediaer elemek anyagcsereforgalmánál. A fogak és a szájképletek sok megbetegedésének okát azelőtt helyi zavarokban kerestük. Ma a pathogenesist sokkal messzebbre kell vinnünk, és pedig a vér és a secretumok anomáliáihoz, melyek előidézői azon szervek anatómiai és functionális megbetegedése, mely szervek feladata az intermediaer anyagcsereforgalom biztosítása. Minden valószínűség szerint ezen szervek közül külön-külön egyik sem fejt ki különösebb hatást az anyagcsereforgalom lebonyolításánál, hanem működésük a legszorosabb kapcsolatban áll egymással, 3*
