Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1922-02-01 / 2. szám

75

bizonyosodott, okoskodásom kiinduló pontja, a felső állkapocs gingivájának minden localis ok nélkül való elváltozása helyes volt. Biztos diagnosisát legfőképen ő is erre alapozta. Megjegyzem még, hogy dr. Morelli, a ki a betegnél általános vizsgálatot is eszközölt, mérsékelt léptumort is talált, a mi a diagnosis helyességét még inkább megerősítette. A beteg csak 14-én fordul belgyógyászhoz és 15-én felvéteti magát egyik fővárosi kórházba. A vérvizsgálat megerősítette a szájképletekből kórismézett leukaemiát (acut lymphaticus). A beteg állapota egyre romlik. Állandóan lázas, a necrosis rohamosan terjed a mélyebb rétegekbe ; a bal alsó állkapocs duzzadt, szemhéjjak oedemásak, kétujjnyi szájzár.

Január 22. Hazaszállíttatik s így módomban állt a további megfigyelés.

Január 23. A gingiváról nagy czafatokban válik le a necrotikus rész, a szájból erős foetor, az alsó állkapocs erősen duzzadt, estig a necrosis áttör az arczbőrön, melyen több helyen bűzös váladék szivárog át. Hőmérsék 38'5—397. Szívműködés erősen gyengült. Kezelés: A szinte kiállhatatlan foetor miatt többszöri H202-kifecskendezés.

Január 24. Állapot az előző napihoz hasonló. Majdnem totalis szájzár. Egyre gyengülő szívműködés mellett a beteg az éj folyamán meghalt.

Végigtekintve e kortörténeten, feltételezhető, sőt bizonyos, hogy a kezelő háziorvos által konstatált „lázas influenzás torokgyulladás“ semmi egyéb nem volt, mint a leukaemiát kisérő tonsilla-elváltozás, a láz pedig az acut lymphatikus leukaemia kardinális tünete lévén, magától értetődővé válik. A betegség tünetei közül azonban hiányzott a nyirok- és vérképző szervek hyperplasiája, kivéve a lépet, mely azonban csak kevéssé volt megnagyobbodott. A betegség felismerésénél döntő diagnostikai jel volt a gingiva állapota, ezért legyen — a mint Morelli mondja — „a vérvizsgálatra mint gyanuok elegendő az anaemia és foghúsvérzés, de különösen a foghús necrosisa, sőt minden oly más tünetnélküli foghúsduzzanat, a melynek oka nem lelhető meg, a mely pár nap alatt nem gyógyul.“