Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-02-01 / 2. szám
68 basis, tehát a frankfurti horizontalis és az occlusiós sík közötti hajlásszög vizsgálása által. (IV. Dimensio ! [Relativ !]) Ha pl. azt találjuk, hogy nyílt harapásnál a felső occlusiós sík a frontfogaknál felfelé, a modellbasis felé hajlik, tehát a frankfurti horizontálissal kisebb szöget képez, akkor a diagnosis: felső elülső attractio. Ha nyílt harapásnál a felső occlusiós sík normalis, az alsó azonban lefelé hajlik, úgy hogy a frankfurti horizontálissal nagyobb szöget képez, akkor alsó mandibularis abstractio van jelen. Természetesen a kettő együtt is előfordulhat. Értesülésem szerint újabban Simon egy készüléket szerkesztett, az ú. n. diáméiért, melynek segélyével az occlusiós görbét és a szájpadlás görbéjét exacte projiciálhatjuk a gnathostatmodellre és így az attractiót és abstractiót pontosan mérhetjük és diagnostizálhatjuk. Pontosabb értesüléseim azonban erről még nincsenek. Esetleg a fényképet is felhasználhatjuk e csoportnál. T. i. tudjuk azt, hogy a hajhatár és orrgyök, az orrgyök és subnasalis pont, VII. ábra. Saját eset. Photostatprofil. Felső elülső alveolaris protractio. Alsó mandibularis retractio.
