Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-10-01 / 10-12. szám
275 ágának gyökerénél van olyan izommentes csontfelszín, melyre protheziseink lemezét kiterjeszthetnénk. A mennyire lehetséges volt az ív elülső részén a taraj alatt a leírt belső felszínt lemezeinkhez már eddig is felhasználtuk, de a fent leírt és körülhatárolt felszineket kétoldalt a felhágó ág gyökénél eddigelé még nem, legalább az irodalomban ilyen törekvéseket említeni nem találtam. Némi nehézséget okoz lemintázáskor az a körülmény, hogy e koros egyéneken az állkapocsnak különösen belső felületét igen sokszor lágyrészredők takarják, melyek különösen a nyelv elmozdulásaikor tolulnak elő az állkapocs elülső részén, de kétoldalt is a taraj mellé, sőt fölé is, belül, de egyébként is az állkapocs elmozdulásai alatt, beszéd közben helyüket igen nagy mértékben változtatják. Ezek a redők a szájfenék lágyrészei, a szájfenék fellazult, kinyúlt nyálkahártyája, melyek nem erednek az állkapocs belső felületén, nem is ott tapadnak, arról könnyen letolhatók, lesimíthatók és úgyszólván helyükre, a szájfenékre reponálhatók. Ha így reponálva, ujjúnkat körüljártatjuk az állkapocs egész belső felszínén, ott lágyrészkötegek útban nem lesznek. Ezek a 1. ábra. Senilis állkapocs oralis felszíne. a=musc. pteryg. int. tapadása; ó=musc. mylo-hyoideus tapadása ; c = izomtapadástól mentes felhasználható terület.
