Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1922-08-01 / 8-9. szám

355

Megjegyzések a Nagygyűlésben elhangzott előadásokhoz.

Pyorrhoea alveolaris. Ismét egy reménynyel kevesebb, — Neumann eljárása sem váltotta be a 100%-os gyógyulás Ígéretét. Csalódás azoknak, kik ezt várták tőle, de a tisztán látók számára nem volt meglepetés. A gondolat, hogy a verticalis atrophiât horizontalis atrophiává kell átváltoztatni, nem új, az elv helyes is, csak a kivitel módja, hogy ne mondjam, divatja változik időnként. Dr. Bois „point du feu“-je, Pickerill eljárása, mind e czélt szolgálják, csak úgy, mint Neumann módszere. De mindegyik csak symplomaiikusan jár el, mindegyik csak egy tünet, a genyedés ellen küzd. Pedig az alapbaj, a csontmegbetegedés ellen — mert nézetem szerint az Árkövy-Fleischmann-Gottlieb-triásznak van igaza Römer-rel szemben — még tehetetlenek vagyunk. Hogy lehetett akkor 100% gyógyulásról ábrándozni?

2 év előtt Neumann methodusa szerint operáltam egy kb. 35 éves nőbetegen a négy felső metszőt. A genyedés e fogakon azóta megszűnt, viszont egy fél év óta a két felső caninuson és első praemolarison jelentkezik geny. Meddig leszünk tehetetlenek a pyorrhoeával szemben ? Válaszom : míg nem tudjuk az okát!

Ma még csak okokat sejtünk, de, azt hiszem, egy sem helytálló. Túlterhelés? Miért nem lép fel mindig pyorrhoea, ha az alsó állcsontban csak 1—2 foga van a betegnek és így ezekre fokozott rágási nyomás nehezedik ? Vagy fordítva : miért lép fel sokszor pyorrhoea nyílt harapásnál a frontfogakon, hol a felsők az alsókkal nem is érintkeznek? Azt hiszem, azoknak lesz igazuk, kik az anyagcserevizsgálatok, az avitaminosisok tanulmányozása útján iparkodnak a sötétségbe