Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-08-01 / 8-9. szám
334 területen semmi esetre sem fogunk érzésteleníteni, ha mindjárt meg is vagyunk győződve, hogy az csak egy oedemás terület, a hol a genynek még nyoma sincs. Mert nagyon helyes az a kórboncztani felosztás, a mely a phlegmonekat felosztja: phlegmone serosa és phlegmone purulentákra. Egy ilyen phlegmone serosába, egy sávos beszűrődésbe sem szabad már a tünkkel beszúrni, mert ez már pathogen csirokat tartalmazhat — hiszen igy lesz a serosából purulenta — s a tűnkkel vihetjük a bacteriumokat a mélybe, az egészséges szövetekbe. Ily esetekben két lehetőség van : vagy narcosisban fogunk beavatkozni, vagy vezetéses érzéstelenítést alkalmazunk, a midőn a műtéti területtől távol fecskendezünk be az idegtörzsbe. Mint mindenütt, ügy a helyi érzéstelenítésnél is az fog helyesen eljárni — s itt van megint a jó orvosi kritikára szükség —, a ki nem a sablon, egy megszokott rendszer szerint fog eljárni, nem egy módszerhez fog túlságosan ragaszkodni, hanem a ki individualizál, a kinél, hogy úgy mondjam, nem a saját szempontjai lesznek a döntők, hanem a beteg állapota. Hogy mit értek saját szempont alatt, talán egy példával világíthatnám meg. Ha valaki egy az angulus mandibulae tájékára localizálódó lobos folyamatnál azért, mert ő az alsó állkapcsot mindenkor csak a nervus alveolaris inferior vezetéses érzéstelenítésével szokta és — talán tegyük hozzá — tudja csak érzésteleníteni, most is ezen módon érzéstelenít, vagyis egy lobos területen keresztül vezeti a tűjét, az csak a maga szempontját tartja szem előtt, nem a betegét, s az ilyen beavatkozás végzetes lehet a betegre nézve. A fogászati érzéstelenítés kétségkívül sebészi beavatkozás. A legtermészetesebb tehát, hogy, mint minden sebészi ténykedésnél, itt is a legtökéletesebb asepsisnek kell érvényesülni. Sajnos, a gyakorlatban ennek épp az ellenkezőjét látjuk. Merem állítani, az egyes igazán nagyon ritka, tiszteletre méltó kivételektől eltekintve, a fogászati gyakorlatban nem ismerik, vagy legalább is nem akarják ismerni az asepsist. A gyakorlatban ezt az eljárást, a mit egész bátran nevezhetünk „anti-asepsis“-nek, azzal szokták magyarázni, vagy
