Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-01 / 1. szám

17 Előhaladottabb korban ezek a csücskök majdnem tel­jesen lecsiszolódnak (abrasio dentium). Ezen abrasio követ­keztében a rágófelületeknek a hajlása mindinkább csökken és közeledik a horizontálishoz. De a rágóbarázda kialakulása a rágómozgások, külön­böző tényezőinek hatásától függ ; igen változatos alakú ; mint később látni fogjuk, függ a condyluspálya hajlásszögétől, a forgópont távolságától, az egyes fogaknak a condyluspontok­­tól való távolságától stb. Gysi a rágóbarázda kialakulását igen elmés szerkezettel igyekszik szemléltetővé tenni. E czélra régi beállítható arti­­kulátorán, a molárisok táján, a felső kerethez egy merőlege­sen lefelé irányuló, hegygyei ellátott rudacskát állít, mely az alsó viaszsablonon a molárisok táján egy a hosszanti rágó­barázdát képviselő, kettős, sarokizületes, rugós szerkezettel összetérni igyekvő, fémlapokból álló művi barázdát alkalma­zott, melynek egymásfelé tekintő felületeit bekormozta. E be kormozott felületek közé a leírt felső jelzőrúd belenyúlik. E rúd hegye a művi barázda-rúgó által összetérni igyekvő fémlemezeit, a metszőfog-vezetés vezérrúdjának mozgatása által széttéríti. (15. és 16. ábra.) A hegyet viselő rúd a felső moláris palatinális csücskének felel meg. Az artikulátoron működő többi tényező, ú. m. az ízületi pálya (condyluspálya), a forgópontok, a metszőtúlharapás vezér­pályája (Führungswinkel'des Schneidezahnüberbisses) egyen-2 14. ábra. Molárisok normális állása.

Next

/
Thumbnails
Contents