Fogorvosi szemle, 1921 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1. szám
20 szerkezete szolgálhat. E szerint az alsó alveolusok ismét egy szilárd corticális csonttal körülhatárolt spongiosus csontba vannak elhelyezve, a mely szintén csak egy érből kapja táplálékát és így az egyes alveolusok felől ható nyomás annak egész belső felületére eloszolván, az arteria mandibularis aránylag kis keresztmetszetén már alig okozhat keringési zavart. E kettős hydraulikus présszerű berendezés tehát az alsó fogsor jellegzetessége, míg a felső fogsornál csak egyszerű hydraulikus berendezés van. Evvel függ talán össze a nagyfokú eltérés a két fogsor közt, bizonyos megbetegedések szempontjából, a melyre már többször rámutattunk. A rágási nyomás tehát az alveoluson belül és az állkapocsban, valamint kisebb mértékben az állcsontban a mondottak értelmében öntudatunktól függő időleges keringési akadályokat okoz, a melyek az illető szervek physiologikus keringési zavaraival járnak. Ez lényedében véve hyperaemia az alveolus falain kívül és anaemia az alveotusban, melyek a rágó nyomás megszűntével kiegyenlítődésre törekednek. Normális megterhelés mellett a periodikus változás a szervek erősítésére és teherbírásának fokozására vezetnek, miből az erőteljes harapás igen nagy fontossága és hasznossága következik, főleg a fejlődés szakában. Tűlerős harapás, de főleg túlhosszú megterhelése a fogaknak azonban a fáradtság egy nemét, majd kóros elváltozásokat okozhat, ha a harapási szünetek alatt a vérkeringési zavar nem tud kiegyenlítődni. Ezenkívül a fentemlített Pascal-féle törvényből következik, hogy a vér és szöveti nyomás legkisebb elváltozása a nyomási állandó változását kell, hogy maga után vonja és a mérések ezt igazolják is. A különböző kóros viszonyok hatása a nyomási állandóra, valamint ennek gyakorlati jelentősége különösen a prothetika terén, ez idő szerint tanulmányaim tárgyai, melyekről legközelebb fogok beszámolni.
