Fogorvosi szemle, 1921 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1. szám
13 és idegek hasonlóképpen haladnak, a foghúsban rugalmas rostok nincsenek. A fog szilárdságát ezek szerint a csontos alveolusfalakon belül, melyeknél a septumok ellenállása, az alveolusfalak bordázata és a gyökerek lapossága hatnak tényezőként (Scheff jor.) az ép Schapey-féle rostok biztosítják, feltéve, hogy az alveolusban a lágyrészek tensiója normalis. II. A fogra ható nyomás hatását illetőleg megállapított tény, hogy az ép fogak a rágásnál egyúttal mint tapintószervek is működnek és így a szájba vett anyagok consistentiájának meghatározásához járulnak hozzá. Túlkemény tárgyakra való harapásnál a fogmederben élénk fájdalom vagy zsibbadás keletkezik, a mely a további harapástól visszatart. E fájdalom és zsibbadás az az élettani tünemény, a mely a fog maximális megterhelésének határát jelzi és ismerve a boncztani viszonyokat, valamint a zsibbadás élettani jelentőségét, csakis a fogideg direkt vagy indirekt nyomásából eredhet. Miután ugyanis a fog és az alveolus fala közötti tér kötőszöveti rostok, kevés ér és idegszövettel légmentesen ki van töltve és a foghússzél felé erős rostos részszel van határolva, a fogra ható nyomás a két csontos fái közt levő szöveteket összepréseli. Már most, ha a Scharpey-rostok feszességét a nyomás nem haladja meg, úgy az intraalveoláris nyomás mint szilárdfalú edénybe zárt folyadéknál tovaterjed, oldalról nyomja a nervus dentalist, ha pedig valamely irányban a szövetek kitérhetnek vagy oly lazák, hogy komprimáltainak, úgy a fogideget az alveolus csontos alsó széle és a fogcsúcs direkt is nyomhatja. Felvehető tehát, hogy a fájdalom és a zsibbadás az az élettani reflex, a mely automatikusan is korlátozza a rágóizmok működését, a melyekről tudva van, hogy igen nagy vagy a szükségesnél sokszorta nagyobb erőt tudnak kifejteni. III. E kérdés megoldása czéljából mindenek előtt a rágási nyomás mérésével kell foglalkoznunk. Először Sauer mérte meg a rágási nyomást 1891-ben és 25 kgr.-ban határozta meg. Dennis ugyanezt a molarisokra nézve 40 kg., az incisivusokra 15 kg-ban állapította meg. Rosenthal ugyan
