Fogorvosi szemle, 1921 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1. szám
9 gyökér olyan hosszú, hogy 1—2 tnm.-nyire megközelíti a limbust, úgy nem trepanálunk a csúcsnál, hanem a limbusból vésünk le annyit, hogy a gyökér facialis oldala 2—3 mm.nyire szabadon álljon, s ekkor az emelővel (Vajna-féle) kiemeljük. Eltávolítva a gyökeret, az alveolust éles kanállal kikaparjuk. A sebüreget jóddal kiecseteljük s a háromszögű gingivalebenyt a periosteummal együtt visszahajtva kétoldalt és a csúcson egy-egy selyemöltéssel fixáljuk, harmadnapra a varratot eltávolítjuk. (6. ábra.) Ugyanez az eljárás kiválóan alkalmas olyan gyökerek eltávolítására, melyek fixen alkalmazott hidak hézagfogai alatt ülnek. Ezzel ugyanis megkíméljük a beteget a híd levételével és ismételt applikálásával járó kellemetlenségektől és költségektől. Az ily módon eltávolított gyökér alveolusa nem atrophizál többet, mint egy normalis fogextractio után, a mi, mint tudjuk, ha a két szomszédos fog még áll, oly minimális, hogy kozmetikai szempontból sem méltó figyelemre. A műtét utáni fájdalom megfelel egy normalis extraktio utáni fájdalomnak. Ezen műtétem, mely nemcsak a klinikai, de a magángyakorlatomban is igen gyakori, mindig eredményre vezetett. Az alveolus-atrophiára vonatkozó megfigyeléseim is a legkedvezőbbek. Legrégibb megfigyelésem Sch. M. 25 éves hölgy, kinek 1916 május 25.-én véstem ki ily módon a jobb felső 7. ábra. radix, mely a beragasztott híd alatt ül.
