Fogorvosi szemle, 1920 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1920-12-01 / 1-4. szám
64 törvégek felkereséséről, azok előkészítéséről. A szerint, a minő állapotban találja a törvégeket, a minő transplantatum befogadására akarja előkészíteni : 1. egy esetben elegendő lesz pusztán a törvég felfrissítése ; 2. máskor azokba ékalakú bevágást vés ; 3. ismét máskor azok kortikálisát kb. 1 cm. hosszúságban levési, hogy aztán a transplantatumot beleilleszthesse; 4. esetleg egyesíti a 2. és 3. alatt leirt methodusokat; 5. esetleg szubkortikálisan felvési a törvégeket IV2—2 cm. hosszban és az így fel vésett kortikálist felemeli (és persze aztán alábujtatja a transplantatumot) ; 6. esetleg a törvégek kortikális részeit 1—2 cm. hosszúságban vésővel egyes lapokra vési fel. A transplantatumot mindig a tibia középső harmadából veszi és pedig aszerint, a mint éppen a legalkalmasabbnak mutatkozott a törvégek alakítása. A hajlítható transplantatum anyaga szintén a tibiából kerül ki: és pedig 1—2 mm. vastag tibia kortikális egymásra fektetve és periostal körülburkolva. Ennek az adaptációja a törvégekhez ugyanolyan, mint a szilárd transplantatumé. Érti a transplantatum további sorsáról és konszolidációjáról részlegesen beszámol ; nem osztja azok nézetét, a kik azt állítják, hogy a transplantatum resorbeálódik és azután újonnan képződött csont pótolja. Érti szerint ez a sorsa a dishaimonikus, de sterilen begyógyult transplantatumoknak, míg a harmonikus transplantatum lassankint megvastagodik (és ez Röntgen-képen nyomról nyomra követhető), a mi bizonyítéka annak, hogy a beillesztett csont közvetlenül az élő organizmus élő részévé vált. A könyv IV. része kazuisztika: jól kiválogatott és tanulságos kortörténetek pompás illusztrációkkal, Röntgenképekkel. Végezetül Gadányi dr. emlékezik meg röviden (159—166) nehány oldalon azon elvekről, melyeket a Reservespital Nr. 6. állkapocsosztályán az állcsonttöröttek sínezésénél szem előtt tart. Kiemelnénk e részből talán a Hoff-féle módosítást a ferde síkok mobilizálhatóságára vonatkozóan, a Landgraf-féle
