Fogorvosi szemle, 1920 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1920-12-01 / 1-4. szám

58

gemmei, úgy bizonyára hiányzott volna a kellő nyugalom és erő, hogy megbirkózhattam volna az esettel. A „Vierteljahrschrift“ egyik száma említ egy esetet, midőn egy cofferdam és cofferdam-csattal fölszerelt beteg hirtelen hátra dől a mütőszékben, epileptikus rohamot kap és csak az assistencia segítségével képes az orvos a larynx bemenetelénél fekvő csatot nagy fáradsággal eltávolítani. Egy nemrég elhalt kartársunk halálához nagyban járult az az izgalom, mely őt praxisában érte ; separálás közben a carborundumkő megsértett egy felületesen fekvő kis artériát, szegény kartársunk tamponálva a nyílást, elbocsátotta a patienst, a vérzés természetes nem állott el és csak egy nagyobb műtét mentette meg a beteg életét ; ha szegény kartársunk assistenciával dolgozott volna, úgy vagy alákötötte volna az artériát, vagy comprimálta volna fölváltva ő és assistenciája mindaddig, míg egy gyakorlott segítséget kapott volna. Nem ritkák azon esetek, midőn hysteriás vagy ideges betegek, az érzéstelenítés alatti képzelt merénylettel vádolják meg az orvost, assistencia jelenléte rögtön semmivé teszi a vádat, ellenesetben sok meghurczoltatásnak van kitéve még az ártatlan orvos is. Bármennyire megbízunk assistenciánkban, egyes orvosságok kezelését egyedül magunknak tartsuk föl, különösen áll ez az injektióhoz szükséges folyadékokra, nehogy tévedés történhessen, mert a felelősség, bármilyen tévedésnél, egyedül az orvost terheli.

Tisztelt Nagygyűlés ! Ezekben vázoltam röviden azon főbb pontokat, melyeknek betartását, meggyőződésem szerint, fontosnak és szükségesnek tartom. Tudom, hogy tapasztaltabb kartársaim előtt sok újat nem mondottam és remélerfi is, hogy felszólalásaikkal kitöltik azt a hézagot, mely előadásomban fönmaradt; fiatalabb kartársaimnak azonban használni véltem, midőn figyelmüket felhívtam arra, hogy egészségükre vigyázzanak és munkaerejüket úgy osszák fel, hogy jusson is, maradjon is belőle.