Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-04-01 / 2. szám
20 a sebészek hasonló okokból a borbélyokkal állottak folytonos harczban. Francziaországban a sebészek a 14-ik században Párisban alapították az első sebészi iskolát, Collège de Saint- Cöme czímen* és 1311-ben Szép Fülöp egyenrangúsította őket az orvosokkal. A sebészek el is érték pl. 1425-ben, hogy parlamenti határozattal eltiltották a borbélyokat a foghúzástól. Erre az orvosdoktorok a borbélyok pártját fogták és erélyes küzdelmükben elérték, hogy a sebészek eddigi jogait megint megnyirbálták. Minket e hosszú küzdelemből, mely a 17-ik századig eltartott és melyre ihajd később még vissza kell térnünk, egyelőre az a fontos tény érdekel, hogy a 14-ik század elején, a párisi Collège de Saint-Cőme alapításával a fogászat az általános orvosi gyakorlatból és tudományból, melynek eddig alárendelt részét képezte, a sebészet alárendelt részévé lesz és evvel kezdődik szaktudományunk történetében az ókornak újabb korszaka. Második korszak, a fogászat a sebészet alárendelt része: a Collège de Saint-Cőme alapításától 1700-ig. Ebben a korszakban most már ötféle rend foglalkozik fogászattal : 1. az orvostudorok : fog- és szájbetegségek gyógyításával ; 2. a sebészek : foghúzással és ehhez csatlakozó kisebb műtétek ; 3. a borbélyok : főleg foghúzással ; 4. aranyművesek, esztergályosok : fogpótlással ; 5. a kuruzslók : mindennel. A 15-ik század orvosszerzői közt említést érdemel Arculanus (Giovanni d’Arcoli), ki Bolognában, majd Padovában élt. A legfontosabb adata, hogy a fogüreg kitömésére bizonyos körülmények között legalkalmasabb az aranyfólia. Ez tehát az első irodalmi megemlítése az aranytömésnek. Geist-Jacobi nagyon helyesen jegyzi meg, hogy nem valószínű az, hogy ő találta volna fel ezt az eljárást, mert előadásában nem helyez különösebb súlyt a tényre, inkább azt a benyomást kapjuk, hogy ezt is az elődöktől vette át. * Lemerle, Notice sur l’histoire de l’art dentaire. Paris, 1900.
