Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-04-01 / 2. szám

13

Aristoteles zoológiái munkáiban (De partibus animalium, etc.) a fogakra és fogazatra vonatkozó számos összehasonlító boncztani adatot találunk.

A Hippokrates-féle humoralpathologia a fogromlást is összefüggésbe hozza a hozzájok folyó rossz nedvekkel. Ez volna a történelmileg legrégibb caries-elmélet.

Sémiták. 1. Zsidók. Mózes öt könyvében foggyógyászatról vagy fogápolásról nem találunk semmit. Csak a büntetőügyi szabályokban találjuk a híres elvet : fogat fogért, továbbá azt a megállapítást: a rabszolga, kinek fogát a gazda kiüti, szabad lesz. A talmudban és más zsidó szentkönyvekben azonban találunk elég számos utalást, melyek azt bizonyítják, hogy e népnél is dívott foggyógyászat, sőt fogpótlás is. Ez utóbbi igazolására szolgáljon a íalmud egy érdekes megjegyzése. A zsidóknak szombaton nem volt szabad ékszereket hordaniok, de a talmud szerint megengedhető, hogy a zsidó nők szombaton viseljék arany vagy ezüst hamis fogaikat*

2. Phoeniciaiak. Ez a tengeri kereskedelmet űző nép összeköttetésben állott a legtöbb ókori néppel és ezért nagyon alkalmas volt kölcsönhatások gyakorlására és felvételére. Ezért érdekesnek tartom felemlíteni, hogy Renan egyik munkájában** leír egy arany fogprotézist, melyet Sidon phoeniciai városban ástak ki és a Louvre-ben őriznek.

Az etruskok. Még Róma alapítása előtt a mai Toscania területén élt az etruskok népe, mely műveltség és művészet tekintetében jelentékeny helyet foglal el az ókori népek között és mely a műveltség terjesztésében összekötő kapcsot képez Görögország és Róma között. Az iparművészet köréből például nagyon érdekes fémmunkák és agyagmunkák maradtak reánk. Guerini olasz szerzőnek köszönhetjük, hogy e nép fogászati jelentőségére hívta fel a szakkörök figyelmét. Ő vizsgálta meg az olasz múzeumokban (Orvieto, Corneto)

* Cigrand, The rise, fall, and revival of dental prosthesis. Chicago, 1892, pag. 43.

** Ernest Renan, Mission de Phoenicie et le Campagne de Sidon, pag. 472, Cigrand után.