Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-04-01 / 2. szám
10 I. Ó-kor, a legrégibb időktől 1700-ig. (A fogászat, mint az egyetemes orvosi gyakorlat alárendelt része.) Első korszak, a fogászat az általános orvosi gyakorlat alárendelt része: a legrégibb időktől a XIV. századig (a Collège de Saint-Cőme alapításáig). A fogorvoslás első kezdetei ott találhatók, ahol minden más gyógyító mesterségé : papok kezében pogány istenek templomainak oltáránál, udvarában. Egészen bizonyos, hogy a leggyakoribb fogbetegség a történelmi időkön belül mindenkor népbetegség volt, tehát gyógyító beavatkozásnak is képezte tárgyát. Azonkívül a száj és fogak kozmetikus gondozása is — a legrégibb írott emlékek és a mai legprimitívebb népek tanúsága szerint — minden időben a testápolás szeretettel űzött része volt. Nem lehet ez előadás keretében czélom, hogy az összes történelmi adatokat felsoroljam e tények bizonyítására, mert ehhez egész könyvet kellene írnom. Csak azokat a momentumokat fogom kiragadni, melyeknek segítségével megvilágíthatom, hogy az általam felállított történelmi felosztás tényleg a fogászat és fogorvosi rend fejlődése okszerű indítékainak kifejezője. A kínaiak. A mennyei birodalomból származnak talán a legrégibb írott emlékek, melyek évezredek előtti orvoslásról hoznak hírt hozzánk. Nuei-King a czíme egy orvosi könyvnek, mely harmadfél ezer évvel Kr. e. Íródott és a melyben nagyon sok adat található fog-száj-betegségekről és azok gyógyításáról.* Sőt a diagnostika első nyomaira is találunk, a mennyiben kilenczféle fogbetegségről és hétféle foghúsbetegségről emlékszik meg ez a könyv, melyeknek gyógyítására a fülbe helyezett mindenféle összetételű pilulákat vagy az orrüregbe felszippantó porokat ajánl. A kínai gyógytudomány eredeti segédeszköze az acupunctura és az ezt követő cauterisatio moxával. Az összes betegségek számára a kínaiak az emberi testen 388 beszúrási pontot állapítottak * P. P. Dabry : La médicine chez les Chinois. Paris, 1863. Idézve Guerini History of Dentistry után.
