Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
54 Hauptmeyer kifejti, hogy a sebészetnek mindenkor az volt a törekvése, hogy az állcsont resekciónál akár trauma, vagy rosszindulatú álképleteknél, tehát osteomyelitikus, tuberkulotikus vagy syphilitikus folyamatoknál, a műtét utáni defektust plasztikus műtéttel javítsa, csakhogy a kór kiterjedtsége, vagy rosszindulatossága gyakran határt szab ennek a törekvésnek. Ezért, hogy resekcio után a működési zavarokat és eltorzulásokat lehetőleg megakadályozzuk, más utat kellett keresni és ez a prothezises kezeléshez vezetett, kaucsuk, vagy fémből készített sínezéshez, mely eljárás sebész és fogorvos helyes együttműködése mellett kitűnő eredményekhez vezetett. Boennecken exartikulatió nélküli, kontinuitásos resekcióknál fogatlan állkapocs esetén erős arany vagy aluminium drótkötést ajánl, melynek szárnyas nyúlványai a csonkot a nyelvi és pofaoldalon átölelik és csavarok segítségével lesz az állcsont testébe rögzítve. Hahl a Bergmann-féle sebészeti klinikán szerzett tapasztalatai nyomán az állcsont-sínek új rendszerét írta le, melyet H. részletesen leír. A sebek tökéletes gyógyulása után, de még mielőtt a hegzsugor bekövetkezne, Hahl fogakkal ellátott végleges prothezist készít, ezután eltávolitja a resekciós kötést. A teljesség kedvéért említést érdemel, hogy kitűnő resekciós protheziseket készítettek Claude Martin, Fritzsche (cinből készült), Pichler és Schröder. A lágyrészek sebészetének szentelt fejezetben Williger részletesen leírja az ajkak, szájnyálkahártya és szájfenék betegségeit. A következő fejezetekben tárgyalja a syphilist, az íny, nyelv és nyálmirigyek betegségeit ; a szöveget mindenhol bőséges, kitűnő és gyakran szövettani ábrákkal kiegészítve. A fogak vonatkozásai a szem, fül és idegmegbetegedéseihez zárják be a munkát, mely egyaránt kitűnő forrásmunka a tanuló, valamint a gyakorló fogorvos kezében tudásának megszilárdítására és gyarapítására. Zilz.
