Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
47 Transplantácio (kulcscsont, borda, tibia stb.) Periostemulsiós csontanyag, fibrininjectió. b) nem rokon anyagok felhasználása. Csontvarrat ezüst v. aranysodronnyal. Csontegyesítés csavarral. Egyesítés elefántcsont v. csontcsapokkal. Implantáció (elefántcsont, ezüst vagy aranysín). Akár vértelen, akár véres a therapia, mindkettőnek követői egyetértenek abban, hogy minden beavatkozás bevezetője, megelőzése kell hogy sinezés legyen. Véres beavatkozás esetén a beavatkozás alatt és után is szükséges a sinezés ; ez redressálja a törvégeket és fixálja is ebben a stádiumban. Hogy a sinezés mikor történjék, erre nézve is egybehangzóak a vélemények : minél előbb. E czélra a Schrödersínek kitűnő eredménnyel alkalmazhatók, ha rögtön a sebesülés után használjuk őket. Később gyengéknek bizonyulnak és erős sapkák és ráforrasztott erős drótívek jobb szolgálatot tesznek. Ha a vízszintes ág fele hiányzik, akkor G. Fischer a meglevőre egy erős apparátust tesz, a melyről egy széles sín áthidalván a hiányt, nekitámaszkodik az anguluscsonknak. Kevés fogú vagy fognélküli esetben nagyon nehéz a redressálás, illetőleg fixálás (pelotta stb.) Vértelen theraphia. Inkább csak ott alkalmazható eredménnyel, ahol mindkét törvégen elegendő számú fog van. Kivehető prothezis vagy fix hidak rögzítik a törvégeket és pótolják a hiányzó állcsontrészeket. Véres theraphia. Ad a) kisfokú csonthiány esetén a csontvégeket felfrissítjük, a periosteumot lehetőleg összehozzuk; — ez az u. n. osteoperiostealis plaszika jó eredményeket ad állítólag. Valamivel nagyobb, de még nem nagy defektusnál Pichler a szomszédos csontrészletből nyeles lebenyt transplantál. Nagy defektusnál persze szabad transplantácio szükséges : leggyakrabban tibiából és os ileiből. A transplantátumot nem dróttal fixálják, hanem kihegyezik a végét és beleékelik a meglevő csontba vagy periostealis varrattal fixálják. A transplantációk eredménye eléggé kielégítő.
