Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Szemelvények.

Bimstein: Die zahnärztlich-orthopädische Behandlung der Kieferverletzten. (Deutsche Zahnheilkunde, Heft 39., 1917.)

Szerző, a ki a VII. Reserve-Lazarette állkapocs-osztályának vezetője (Hannoverben), az állkapocstöréseket tisztán az orthodontista szemével nézi ; számára az állkapocstörés nem egyéb, mint a fogazat fogainak mesterséges úton támadt anomáliái. Az állkapocstörést — ha a modern orthodontia eszközeivel gyógyítjuk, ha ezen eszközöket a fogakhoz rögzítjük, akkor egyúttal a törtvégeket is az ő helyes állásukba viszszük vissza. Ilyetén kezelésünkben nagy segítségünkre van az is, hogy az egyes komponensek (a törvégek) az esetek többségében szerfelett mobilok.

Szerző gyakorlati szempontból az állkapocstöréseket következőkép osztályozza :

I. osztály. Állkapocstörések:

a) törések a proc. alv. terüjefén ;

b) törések a meglevő fogak határán belül ;

c) törések a meglevő fogak határán kivül ;

cl) kombinált tömések.

II. osztály. Felső állcsonttörések-.

a) törések a proc. alv. területén ;

b) törések a meglévő fogak határán belül ;

c) törések a meglevő fogak határán kívül, de a szájűrön belül ;

d) letörések, melyek esetleg keresztben az állcsont