Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
22 kizárják a hosszabb transzportot és indokolják a hadtápvonalon felállított fogklinika szükségességét. A klinikailag működő fogorvosnak teljes értékű orvosnak kell lennie, nem szabad függnie a sebésztől. Neki magának kell az egész sebészi kezelést keresztülvinnie, tökéletesen fel kell találnia magát a kórképben. Úgyszólván együtt nő a beteganyaggal : a magakészítette röntgen-képen kell leolvasnia tudni, mi veszett el a csontból, mily terjedelmű szilánkok, csonkok vannak jelen, mit és mennyit lehet a meglévő csontállományból megtartani — csak ha mindezt tudja, akkor lehet áldásos sebészi-prothetikai működésről szó. Klinikámon ez a mindennapi kenyér. A sebesültnek az orvosokkal együtt kell élnie, vagyis nem kezelhető kizárólag ambulanter, sem nem szabadságolható hosszabb időre, mert távolról sem tettünk eleget kötelességünknek azzal, hogy a beteget ellátjuk valamilyen sínnel, azután sorsára hagyjuk. A klinikán meg van adva a lehetőség az esetleges javítások eszközlésére és az orvosok és ápolók a napi visiteknél és gyakori szájmosásoknál mindenkor ellenőrizhetik, vájjon a sebesült csakugyan viseli-e e sínt (ha levehető), továbbá azt, vájjon tényleg immobilizál és rögzíti-e a törvégeket. A hadi fogklinika legértékesebb eredményeit akkor érte el, ha a sebesültek beszállítása után avatott kezek rögtön hozzáfogtak a sebészi, illetve sebész-prothetikai kezeléshez. * * * A hadi fogklinika hivatása először a fogbetegségek kezelése, fogpótlás és szájápolás, másodszor pedig az állcsontsérültek sebészi kezelése. Az első csoportbeli ténykedés czélja mindazt elhárítani, a mi a katona szolgálati kötelezettségét hátráltatná, a mi katonai és hadi tevékenységében akadályozná. Az általam e hadseregnél 1914 deczemberében életbeléptetett mozgó fogorvosi tábori ambulatoriumoknak ez a feladatuk. Még fontosabb bizonyára a háborúban a másik csoportbeli ténykedés : az állcsontsérültek sebészi gondozása és az egyéb szájbetegségek kezelése. Miként a modern sebészet
