Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-04-01 / 2. szám
77 vannak abban a helyzetben, hogy állcsontsérülteknél a bonczolat által győződjenek meg diagnosisuk és gyógyeljárásuk eredményéről. A tanulmány tizenkilencz kortörténetről, illetőleg bonczolatról számol be és ezen keretben számos kérdéshez szolgáltat becses adalékokat. így az utóvérzések tekintetében megállapítja annak a régebbi nézetnek tarthatatlanságát, hogy a véredények kitérnek a lövedék elől. Nem fogadja el általánosságban azt a nézetet sem, hogy a sebben fekvő lövedék vagy csontszilánk arodálná az arteria falát. Rendszerint a sebesülés pillanatában maga a lövedék vagy másodrendű lövedékként szereplő csontszilánk megsebzi a véredényt. A gázphlegmone eminenter háborús betegség és kórokozó tekintetében csatlakozik Hopkes véleményéhez, ki szerint egységes kórokozó mikroorganismust eddig még nem sikerült megállapítani. A késői abscessusok kérdésével és a vele összefüggő ú. n. nyugvó infectióval tüzetesen foglalkozik nemcsak kórboncztani szempontból, hanem a hozzátartozó socialis problémával is, mely azon nagyfontosságú kérdés megoldása elé állítja az államot, hogy béke idejére olyan állcsontállomásoktól gondoskodjék, melyekben a hadirokkantak majdan szakszerű kezelésben részesüljenek. Evvel együtt kemény lándzsát tör az állcsontsebészet önállósítása mellett. A betokolt lövedékeknek a testbenhagyása vagy eltávolításának indicatiója tekintetében csatlakozik Witzel nézetéhez, mely szerint a testben hagyott lövedékek majdnem mindig staphylo- vagy streptococcusokat visznek magukkal, melyeknek virulentiája bármikor feléledhet és szintén késői zavarok forrása lehet. Több esetben állapította meg, hogy fertőzött csontszilánkok az abscessus megnyitása, illetőleg a geny lecsapolása után tökéletesen begyógyulnak. A contrecoup-törések keletkezési módját néhány nagyon tanulságos kórboncztani állcsont-készítménnyel világítja meg. Az etysipelas többszörös fellépését ugyanazon sebesült
