Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-04-01 / 2. szám

28

chirurgisch-zahnärztlicher Tätigkeit“ czímü referátumában : „Osztályomon az alkalmazás gyakoriságát illetőleg első helyen áll a Hauptmayer-féle sín, (így nevezi t. i. az öntött ezüst sínt is.) mellette legfeljebb Schröder zseniális siklósínje jöhet még tekintetbe.“ Az öntött ezüstsínek főelőnyét könnyű levehetőségükben találja.

E sínek a gingivára már nem érnek, csak a fogak oldalfelületeit borítják. Megerősítésükhöz srófok szolgálnak, melyek a fogsor hiányait felhasználva a sín belső és külső részét egymással egyesítik. A mint ebből kitűnik az ezüt sínek ilymódú alkalmazása bizonyos feltételekhez van kötve : foghéá) 4. ábra Öntött ezüstsínek. b)

zagok kivántatnak meg, azonkívül elég magas, lehetőleg gyökerük felé keskenyedő fogak, hogy az oldalaihoz szorított sin minél több aláhajló felület által legyen visszatartva fekvésében.

A helytelen fogalakot e sínek kedvelői javítják is azzal, hogy a fogakra mindenféle bütykökkel és léczekkel ellátott fémgyűrűket (úgynevezett Pichlerhänder) czementeznek fel.

E sínekre vonatkozólag megjegyzem, hogy azok intézetünkben 1916 első felében igen gyakran használtattak, jó szolgálatokat tettek különösen ott, hol Zielinsky-féle csavar alkalmazása mellett nagyfokú dislokácio ad latus kiegyenlítéséről volt szó (lásd fenti ábrát). A srófot nem ismerhetjük el oly megerősítő eszköznek, mely alkalmazhatóságának sok