Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-04-01 / 2. szám

26

ran meg kell újítani, mert ha huzamosabb ideig a szájban marad, bűzös lesz.

Warnekros a friss törés esetén behelyezett kaucsuksínt már harmadnapra kiveszi a szájból tisztítás és a guttapercsa-kibélelés kicserélése czéljából, és azt állítja, hogy sohasem látott a sín rövid időre való eltávolításából származó hátrányt. Megfontolandó körülményként kiemeli a kaucsuksín alkalmazásának rendkívül humánus voltát.

Távol legyen tőlem, hogy a kaucsuksinek használhatóságát, különösen ott, hol teljes foghiány áll fenn, vagy csak

1. ábra. Kaucsuksinek.

kevés és laza fog áll rendelkezésre, kétségbevonjam. A modern sínkezelés a kaucsuktechnikát arzenáljából nem nélkülözheti, példa rá a sok pelotta, fognélküli törvégek leszorítására.

Úgyszintén a fekete guttapercsát sem nélkülözhetjük, lévén ez azon anyag, melynek segítségével állandó nyomást gyakorolhatunk a száj nyálkahártyájára, anélkül, hogy ott helyi izgalmat vagy dekubitust kiváltanánk. De oly kiterjedt alkalmazása, mint azt Warnekros „Chirurg und Zahnarzt“ czímü folyóirat 1917 évi első számában ajánlja, mégsem volna czélszerű. Oly esetekben, hol a dislokácio nagyobb és a re-