Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-04-01 / 2. szám

23

eddig orvosok és „fogászok“ között a felszín alatt lappangott, ezzel napfényre merészkedett és ezentúl napjainkig végighúzódik szakmánk történetében.

Dupont franczia orvos írja le először az általa tényleg végzett replatantio műtétét. (Paré ugyan említi ezt a műtétet, de nem mint olyant, melyet ő maga is végrehajtott volna, hanem a melyet csak hallomásból ismer.)

Scultetus (Schulthes) ulmi városi orvos irta a hires Armamentarium chirurgicum czimű sebészeti könyvet és atlaszt, melyben nagyon sok fogászati műszer is van lerajzolva és ezáltal fontos forrásmunka a fogászati műszertan (akologia) szempontjából.

Highmore, a jeles oxfordi sebész irta le először az állcsontöbölt, mely az ő nevéről van elnevezve a boncztanban.

Purmann, a boroszlói orvos is emlékezetes helyet biztosított magának szakmánk történetében, nevezetesen annak technikai ágában, mert ő említi elsőnek, hogy eltérőleg az addig uralkodó módszertől a műfogakat nem szabadon, szemmérték szerint szabad összeilleszteni, hanem ez csak az állcsontról, illetve szájpadlásról vett viaszmintán eszközölhető pontosan. Ő tehát felfedezője a lenyomatvételnek, illetőleg (ezt nem lehet egész pontosan megállapítani) a mintakészítésnek.

E század még egy nagyon nevezetes tudományos felfedezést hozott szakmánknak, természetesen orvos kezéből. Leeuwenhoek, a mikroskop feltalálója, a vörös vérsejtek felfedezője, a fogszöveteket is megvizsgálta mikroskopjával és felfedezte a dentincsatornácskákat.

A 17-ik század végével lezáródik a fogászat első — tartamra leghosszabb — korszaka, az ókor. Ha áttekintjük e hosszú, fejlődési menetet, némely fontos és érdekes vezéreszmék bontakoznak ki, melyek nemcsak az eddigi fejlődést irányították, hanem folytatólagos hatásukban a jövőre is megszabják az irányt.

1. Kezdetben a fogászat a korabeli papi-orvosi gyakorlat jelentéktelen függeléke.

2. Később egyes orvosok tüzetesebb fogorvosi gyakor-