Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
26 A felsoroltakból kitűnik, hogy a neuralgiaszerü arczfájdalmak igen nagyszámú száj- és fogbetegség által lehetnek előidézve és fenntartva; ha gyógybeavatkozásunkkal sikert akarunk elérni, akkor elsősorban is a baj kútforrása után kell kutatni. Egy mély fogcariest és a hozzá csatlakozó pulpitist könnyű felismerni és a vele járó nagy intensitású inter- vagy remittáló fájdalmakat megszüntetni. Egy kimosás langyos natrium bicarbonicumos vízzel, egy-két csepp Cocain-Eugenol- Carbolsav oldatból és a patiens Hippokrates szavaival élve, elmondhatja: divinum opus est dolorem sedare — legalább egy időre. A betegség végleges megszüntetését elérjük a pulpának vegyi szerekkel való tönkretevésével vagy sebészi eltávolításával. Előbbit arsensavval, arsennel* vagy nervopleginnel érjük el, utóbbinál először érzéstelenítve a pulpát, * Rendkívül érdekesek azon kísérletek, melyeket dr. B. Spitzer végzett és az Österreichische Zeitschrift für Stomatologie 1912. évfolyamában közzétett. E kísérletek azon elváltozásokról számolnak be, melyek a Ganglion Gasseriban találhatók a pulpának devitalisatiója után. A nevezett szerző, a ki jelenleg tanársegéde a bécsi stomatologiai klinikának, de úgy látszik jó neurológus is, már 1910-ben írt egy idevágó czikket: „Die Veränderungen des Ganglion Gasseri nach Zahnverlust“ 15 czímén. E dolgozatban kimutatja, hogy a fogveszteség alkalmával a Ganglion Gasseriben sejtelfajulások jönnek létre, melyekből végül az idegsejtek tönkretétele után kötőszöveti plaqueok jönnek létre. Ezen érdekes lelet ösztönözte aztán arra, hogy vizsgálatokat végezzen azon irányban, hogyapulpa toxicusvagy infectiosus változásai nyomot hagynak-e a hozzá vezető idegekben és a ganglionban ? Hornén és Laitiner16 különböző bacteriumfajokat és azok toxjnjait befecskendezve kimutatták ezen kórhatányok tovavándorlását és egy ascendáló neuritis keletkezését. Spitzer 5°/o-os Abruspraecatorius (Jequirity) maceratum alkalmazásával kutyáknál mesterségesen idézett elő lobot a pulpában és azokat 6, 8, 14 és 21 nap múlva megölvén, mindkét oldali nerv. mandibularis és Gangl. Gasseri ki lett véve és szövettanilag megvizsgálva. A bántalmazott pulpák pépes, nem bűzös anyaggá változtak át. Vizsgálataiból megtudjuk, 1. hogy a pulpalobok az ideg mentén tovább haladnak a Gangl. Gasseribe, 2. hogy ezen tovahaladás az ideghüvelyben történik és súlyos elfaju.lási tüneteket idéz elő úgy az idegben, mint a Gasserdúczban. Ezen vizsgálati eredményekből hatalmas támaszt nyer az az oly gyakran hangoztatott nézet is, hogy fogbántalmak valódi neuralgia előidézői lehetnek.
