Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
18 jogosultsága is. Tehetjük ezt annál inkább, mert ezen létesítendő Bund egyik alaptétele: Kari érdekek ki vannak zárva t Nekünk nincsenek közös kari érdekeink: a magyar (és osztrák) törvényhozás a fogorvosi gyakorlatot bölcsen az általános orvosi diploma megszerzéséhez köti; a német törvényhozás ugyancsak bölcsen — mert ez az ő viszonyainak megfelelőbb — megelégszik szakdiplomával. Ez minden államnak sajátlagos belügye, melybe semmi beleszólásunk nincsen. Mi egymással mint szakorvosok akarunk érintkezni és mint ilyenek egyformák és egyenrangúak vagyunk. A nyáron Szabó kartárssal osztrák és németországi hivatalos tanulmányúton voltunk és felhasználtuk az alkalmat, hogy a Magyar Fogorvosok Egyesülete által kezdeményezett mozgalmat az eddigi írásos érintkezésen túl, élőszóval is előmozdítsuk. Beszéltünk hosszasan és részletesen Prof. Walkhoffal Münchenben, a német Zentralverein elnökével és Prof. Weiserrel Bécsben, az osztrák Zentralverband elnökével. Mindketten rokonszenveznek ez eszmével és elő fogják azt mozdítani. Újabb levélbeli értesítés alapján Walkhoff részéről tudathatom, hogy máris megindulnak az első lépések a gyakorlati megoldás felé. Ezekről természetesen idejében be fogok számolni a t. Egyesületnek. Tisztelt Közgyűlés! Ezekben volt szerencsém nagy vonásokban előadni mindazt, amiről hiszem, hogy érdemes arra, hogy Egyesületünk jövőbeli munkásságának alapjául szolgáljon. Tudom, hogy alig vetettem fel olyan új eszmét, mellyel akár csirájában, akár előhaladottabb fejlődésében az Egyesület nem foglalkozott volna a múltban. Én ezt nem tartom programmom hibájának, ellenkezőleg hiszem, hogy ezáltal a vezetés folytonosságában nem várható hirtelen átmenet vagy káros zökkenő. Egyesületünk az eddigi vezetés mellett is a legjobb úton haladt, a jövőre csak azt kell kívánnunk és elérnünk, hogy a háború okozta bénulatot fokozottabb mértékben legyőzzük és azután tudományos, közegészségügyi és kari feladatainkat a régi lendülettel folytatólagosan ápoljuk. Egy kérdésre azonban, melyet a bevezetésben érintettem, még nem válaszoltam : miért tartottam az én saját szemé-
