Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
4 vosi karát képviselte. Célja volt pedig egyrészt a szaktudomány ápolása és előbbrevitele, másrészt bizonyos kari érdekek védelme. Ezen egyesület működésének tudható be jórészt, ha a fogászat nálunk a 80-as évek elején úgy is mint tudomány és úgy is mint gyakorlat hatalmas lendületet vett, mely abban is találja egyik és minket itt közelebbről érdeklő kifejezését, hogy 1889-ben megalakul a második Fogtani Társulat czímen, mely teritorialis terjedelmére vonatkozólag az alapszabályok szerint ugyan már kifejezetten országos jellegű, ámbátor tevékenységében csak a fővárosra szorítkozott, működési körére nézve pedig tisztán csak a szaktudomány fejlesztésére helyezett súlyt, a kari érdekek teljes kizárásával. Itt felvetődik az a kérdés: szükséges volt-e ez a második egyesület, továbbá keletkezett-e közte és a régebbi egyesület között valami ellentét? Az első kérdésre — elméletileg tekintve a dolgot —, azt mondhatnék, hogy nem volt-szükség rá, hiszen a régi egyesület is foglalkozott a szaktudomány ápolásával. Ámde, ha tekintetbe vesszük, hogy a szakorvosok száma egyre szaporodott, ha továbbá tekintetbe vesszük az emberi hiúságokat és ambicziókat, melyek igen is — helyes mederben — szükségesek és nélkülözhetetlenek a fejlődéshez, mert különben minden a réginél maradna: azt mondhatjuk, hogy a Fogtani Társulat megfelelt az idő követelményeinek és ha most, midőn e társulat már a múlté, visszatekintünk egész működésére, azt is megállapíthatjuk, hogy közte és a régebbi egyesület között nem volt érdekellentét, nem volt súrlódási felület, annyira nem, hogy egy későbbi időben a kettő simán egymásbaolvadt. A magyar fogászat tehát a 80-as évektől kezdődőleg erős lendületet vett, melynek megindítója a Budapesti Fogorvosok Egyesülete volt, továbbtáplálója és fejlesztője pedig egyrészt az a körülmény, hogy egyetemünkön ekkor egyszerre két kitünően előképzett és a tudomány fejlesztésére minden tekintetben képes fogorvos nyert docenturát a fogászatból, a kik megteremtették a fejlődés tudományos lehetőségeit; másrészt az a körülmény, hogy a 70-es évek végén megindult gazdasági fellendülése az országnak ekkor már
