Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-11-01 / 2-4. szám

2 nyosúl a vállalt feladat nagysága. Ilyen kitűnő elődök után vajmi nehéz lesz bizalmuknak megfelelnem, de másrészt ser­kent a tudat, hogy az ő nyomdokaikba lépnem, már egy­maga érdemes vállalkozás. Evvel összefüggésben azonban és a történelmi igazság meg hűség kedvéért, sietek megállapítani: hogy a mai elnökválasztás — ha külsőségeiben talán nem —, de előzményeiben lényegesen eltér a szokásos formáktól. Mert amíg máskor a leendő vezér kiemelése a tagok sorá­ból egy, az egyesületi életben kifejtett buzgó és eredményes tevékenység elismerése és jutalma és a kiszemelt primus önmagának becsületére váló és a paresek iránt köteles sze­rénységgel a megtiszteltetés elől kitérni és nála méltóbbnak vélt férfiúra iparkodik áthárítani, addig a jelen esetben — noha az Egyesületben teljesen érdemtelenül állok — én ma­gam voltam az, a ki az utat kerestem az elnöki székhez. Én magam kértem az imént lelépett kiválóan érdemes Elnököt, hogy mondjon le tisztségéről és hasson oda az Egyesület vezetőembereinél, hogy engem válasszanak utódjává. Nem félek ez őszinte vallomás után attól, hogy bárki Önök közül azt fogja mondani vagy akárcsak gondolni: mi­csoda perverz szerénytelenség vagy mértéktelen elbizakodott­ság vett erőt rajtam, hogy így ráoktroyálom magamat az Egyesületre és tetejébe evvel a több, mint szokatlan eljárás­sal itt most nyíltan eldicsekszem. Bármiként gondolkodjanak munkásságom, képességeim, egyéni tulajdonságaim felől: azt senki sem vetheti szememre, hogy valaha szereplési viszke­­tegségben szenvedtem volna. Elég hosszú közpályámon — erre szerénytelenség nélkül szabadjon ma hivatkoznom —, nem egyszer fordult felém a tisztelt kartársak bizalma, noha soha sem kerestem és ki is tértem előle, még ha vezető állásról volt is szó. És ime most én magam kértem ezt. Még pedig olyan időben, mikor az Egyesület ügymenete szerint elnökválasztás nincs is napirenden és olyan Elnökkel szem­ben, a kire az Egyesület mindenkor bizalommal és büszke­séggel tekinthetett, a ki mindenkor biztos, bátor, okos veze­tője volt. De ha elődömön keresztül az Egyesület vezetősége reagált erre az impulsusra és ha a tisztelt Közgyűlés a mai

Next

/
Thumbnails
Contents