Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-01-01 / 1. szám

8

szétvési a törtvégeket, mobilizálja, a mire mi szakorvosok a repositiót és e helyzetben a rögzítést azután elvégezzük.

II. Ha az állcsontokból a sérülés következtében kiseb bnagyobb darab hiányzik, akkor is első feladatunk, hogy a megmaradt tört darabokat visszahelyezzük és a rendes helyzetben rögzítve, a hiányzó részeket pótoljuk. Ha a törtvégek visszahelyezése könnyen sikerül, akkor csupán arról kell gondoskodnunk, hogy ebben a helyzetben, rögzítve, meg is tarthassuk. E czélra különböző eszközeink vannak, melyeket bemutathatok.

Máskor ez a redressement bizonyos erőhatások legyőzésével sikerül csak; ilyenkor csak az erőhatások legyőzésére alkalmas hatásokkal sikerül a csonkok reponálása.

Ismét máskor, különösen ha a sérült idejekorán szakszerű helyes kezelésben nem részesült, a sebészt kell segítségül hívnunk, a ki az összecsontosodott törtvégek szétvésésével, mobilizálásával tesz képessé bennünket arra, hogy a törtvégeket helyükre redressáljuk.

A hiányzó csontrészeket azután a legkülönbözőbb módon pótolhatjuk. Néhány példát itt van szerencsém bemutatni.

Hogy miképpen és mily időpontban lép azután közbe a sebészorvos, hogy kapcsolatban és párhuzamosan a mi szakorvosi működésünkkel a kisebb-nagyobb lágyrészsérüléseket gyógyítsa, javítsa, azt a bemutatott képeken látni méltóztatott.

Szerény véleményem szerint a rokkantügy szolgálatában, a felépítés termékeny munkájából így mi fogorvosok is kivesszük részünket.