Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-01-01 / 1. szám

59

megmentése. Hogy ezen esetek nem véletlenen múlnak, hanem bizonyos határozott szabályokon alapulnak, elsősorban Partsch, utána pedig de Smitt és Smelhaus bizonyították. Az anatómiai viszonyokban is rejlik, hogy az alsó molarisok genyes folyamata gyakrabban alkalmat nyújt pyaemiára, mint a felső fogaké.

E tény magyarázata az alsó állkapocs rendkívül resistens labialis alveolaris falában keresendő és pedig az alsó állkapocs ama helyén, a hol az a linea obliqua mentén mint proc. coronoideus folytatódik. Ezen anatómiai viszonyok sokkal inkább megnehezítik, illetve késleltetik az abscessus áttörését, mint a felső állkapocsban. Az ezen mód a tályogürben visszatartott geny állandó veszedelmet jelent az egész szervezetre nézve. Bár de Smitt ezen magyarázatot hypothesisnek tartja, a czikk írója viszont nagy jogosultságot tulajdonít neki.

Mayerhofer szerint, mint egyebütt a testben, úgy az állkapocstól kiindulólag is a vivőerek útján általános pyogen infectio támad, a mely esetekben a thrombusok genyes szétesése fejlődik ki. A fent leírt eset tehát bizonyítja, hogy magában a fogban székelő infectio forrás egyedül is képes a legsúlyosabb következményeket is előidézni.

Ref.: Seligmann Emil dr.