Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 1. szám
51 olyan eljárás, mely a törvégeket immobilizálja ugyan (értem természetesen a helyes irányban és tartásban), de a mellett a functióra is gondot fordít, nyújtja egyes-egyedül a jó gyógyulás biztos garantiáját. Harcztéri állcsonttörések gyógyításában első igyekezetünk a törvégeket normális vagy lehetőleg normális helyzetbe hoznunk (reponálás). E czélra állanak rendelkezésünkre különböző rendszerű fogászati sínek, melyeket a törvégeken ülő fogakhoz rögzíthetünk. Ez a reponálás könnyű akkor, ha a törvégek kézzel és könnyen elmozdithatók és helyükre tehetők. Már nehezebb és hosszabb időt igénybevevő a repositio, ha a törvégek nehezen elmozdithatók, ha azokat hegek vagy különböző izomhatások rögzítik. Ilyenkor különleges készülékekre, sínekre van szükségünk. Ha rossz helyzetben csontos callus rögzíti a törvégeket, akkor ehhez a repositióhoz már előbb sebészi ténykedésre van szükségünk. A már reponált törvégeket alkalmas készülékekkel, sínekkel rögzítjük és így lehetővé tesszük, hogy a nyugalomba tett törvégek közt csontos callus támadjon. Ezen sínek és készülékek megítélésére nem az a lényeges szempont, milyen anyagból készültek, milyen technikai rafinementtel vannak megcsinálva és mennyiben „modern“ szerkezetűek; ezek mind mellékes szempontok. Lényeges kizárólag az apparatus abbeli képessége, hogy a gyógyulást mennyiben teszi lehetővé? Ezt ki kellett emelnünk, mert éppen az állcsonttörések gyógyítási tanában, a jelen háborúban kialakult olyan irány, mely a „modern“ jelszóval a legújabban konstruált és bevezetett apparátusokra esküszik, a régebbi bevált jónak bizonyult módszerek háttérbe szorításával. Ezeknek a „modern“ apparátusoknak is meg van a jogosultságuk, de csak ha kellő orvosi indicatio alapján alkalmaztatnak. Bennünket ezek megválasztásában, készítésében az a szempont vezet, hogy lehetőleg egyszerű constructióban érjük el a kívánt hatást. Nekünk az apparátus sohasem önczél, hanem eszköz á gyógysikerhez. 4*
