Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-01-01 / 1. szám

45 Az állkapocs sérüléseinek conservativ kezelése. írták: Szabó József dr. és Salamon Henrik dr. egyetemi magán­tanárok* Úgy gondoljuk, helyén való, ha ezúttal bevezetésképp néhány szót szólunk arról az elbánásról, melyben az állka­pocstörést szenvedett sérülése után közvetlenül részesül. Tapasztalataink szerint az úgynevezett első segély módja esetleg lényeges hatással lehet a további gyógyulásra. A sérült még a rajvonalban, esetleg pedig hátrább a kötözőhelyen kötést kap. Ezzel a kötéssel kerül már most még hátrább, a stabilabb egészségügyi intézetekbe. A kötés nemcsak fedi a sebeket, de rendszerint olyan, hogy a beteg átlát a koponyatető, az áll és homlok körül vezetett pólyá­val rögzíti is, sőt volt alkalmunk olyan kötést is látni, amely gipsz vagy keményítőt tartalmazó pólyával készült, a mely tehát nyilvánvalóan azzal a czéllal applikáltatott, hogy hosz­­szabb időn át, esetleg a törés gyógyulásáig maradjon helyén. Az ilyen kötés, különösen, ha napokon, esetleg több héten át helyén marad, vagy a mi ezzel egyenlő, hogyha hosszabb időn át újra meg újra hasonló kötéssel cseréltetik, még in­kább persze, ha gipszszel készült vagy úgynevezett Blaue Bindevel, keményítőt tartalmazó pólyával, több tekintetben hátrányos. Hátrányos, mert a törési végeket többé-kevésbé rossz helyzetben rögzíti. Később, a szakszerű kezelés megin­dításakor lényegesen nehezebb feladat előtt áll így az orvos, * Előadták az orvosi továbbképzés központi bizottsága által ren­dezett tanfolyam során.

Next

/
Thumbnails
Contents