Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 1. szám
45 Az állkapocs sérüléseinek conservativ kezelése. írták: Szabó József dr. és Salamon Henrik dr. egyetemi magántanárok* Úgy gondoljuk, helyén való, ha ezúttal bevezetésképp néhány szót szólunk arról az elbánásról, melyben az állkapocstörést szenvedett sérülése után közvetlenül részesül. Tapasztalataink szerint az úgynevezett első segély módja esetleg lényeges hatással lehet a további gyógyulásra. A sérült még a rajvonalban, esetleg pedig hátrább a kötözőhelyen kötést kap. Ezzel a kötéssel kerül már most még hátrább, a stabilabb egészségügyi intézetekbe. A kötés nemcsak fedi a sebeket, de rendszerint olyan, hogy a beteg átlát a koponyatető, az áll és homlok körül vezetett pólyával rögzíti is, sőt volt alkalmunk olyan kötést is látni, amely gipsz vagy keményítőt tartalmazó pólyával készült, a mely tehát nyilvánvalóan azzal a czéllal applikáltatott, hogy hoszszabb időn át, esetleg a törés gyógyulásáig maradjon helyén. Az ilyen kötés, különösen, ha napokon, esetleg több héten át helyén marad, vagy a mi ezzel egyenlő, hogyha hosszabb időn át újra meg újra hasonló kötéssel cseréltetik, még inkább persze, ha gipszszel készült vagy úgynevezett Blaue Bindevel, keményítőt tartalmazó pólyával, több tekintetben hátrányos. Hátrányos, mert a törési végeket többé-kevésbé rossz helyzetben rögzíti. Később, a szakszerű kezelés megindításakor lényegesen nehezebb feladat előtt áll így az orvos, * Előadták az orvosi továbbképzés központi bizottsága által rendezett tanfolyam során.
