Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 1. szám
40 inazunk-e vagy elégedjünk meg előbb egy provisoricus immediat prothesissel, melyet csak később, a sebgyógyulás előrehaladásával vagy befejezésével cseréljünk fel egy végleges prothesissel ? Én előnyt adok utóbbi eljárásnak, mert egész más követelményekkel állunk szemben az operatio pillanatában, mint később, midőn a sebgyógyulás befejeztével a hegek contractiója már befejeződött. A provisoricus prothesis főczélja az, hogy az állkapocscsontokat jól rögzítse, a sebgyógyulást, sebkezelést ne zavarja, azért czélszerü, ha kevés helyet foglal el, fix rögzítve van, hogy a beteg ki ne vehesse, míg az állandó prothesis, körülbelül ugyanolyan, mint a többi fogorvosi prothesis, mely törekedik a hiányzó szervet lehetőleg pótolni s ennélfogva fontos, hogy a beteg tisztítás czéljából azt maga ki- és betenni tudja. Billing ezen kérdésben azon álláspontot foglalja el, hogy a primär prothesis egy egyszerű „U“ alakú pléhdarab csontvarrat útján varrassák be bőr és nyálkahártya közé, a berlini iskola ezen eljárást perhorrescálja,* ők rögtön egy levehető, a fogakhoz rögzítő prothesist alkalmaznak, mely a hiányzó csontrész alakját lehetőleg utánozza s ezáltal a lágyrészeknek egy támaszt adnak, mely azokat normális helyzetükben és alakjukban megtartja; a hegzsugorodásnak elég elientállást nyújt s így az eltorzulást meggátolja. Az immediat prothesisek különböző alakjairól itt nem akarok beszélni, ez annyira szakkérdés, hogy ez csak direct szakorvosokat érdekli, ezen tárgyról más helyen fogok referálni. Most áttérek az anyaghiány pótlására szolgáló más eljárásokra ; az implantatiókra és a csontplastikákra. Az implantatiónál a főelv az, hogy egy idegen anyagot törekednek begyógyítani a hiányzó csontdefectus helyére. Először aranydrótot (Gluck), majd a celluloidot (Berndt) választottak e czélra, mely anyagokat megfelelő asepticus cantelákkal vonták be. Az eredmények kevéssé buzdítok, hosszas genyedések és fistula képződések voltak a követ-* Zur Indication und Technik der Unterkiefer-Resection von Bruno Möhring.
