Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 1. szám
14 azért elég merev is, hogy alakját hosszabb időn át megtartsa. Eljárásom röviden az, hogy erősebb, mindkét végén tűvel felszerelt selyemfonal egyik végét a mobilizált nyálkahártyalebeny szélének egyik végpontján (illetve ahhoz közel) és az összes lágyrészeken áthúzom úgy, hogy a tűvel az arcz bőrére is kijutok, ugyanígy húzom át a fonál másik végét, a nyálkahártyaszél másik végpontjához közel szúrván be. A bőrön kivezetett két fonalat most az alkalmas nagyságú lemezke két átfúrt pontján vezetem át, a fonalakat erősen meghúzom és a lemezkék felett csomózok. A fonál meghúzásakor a fonálnak a nyálkahártya felett való részlete erősen megfeszül, leszorítja a lebenyt a sebalaphoz és azon kiterítve rögzíti (2., 3., 4. ábra). 4. ábra. Az eljárást több esetben próbáltam ki teljes megelégedésemre. Egyszer-másszor megtörtént, hogy a nyálkahártyát leszorító fonál összehúzta a nyálkahártyalebenyt és így az nem feküdt lapjával a sebfelületre. Ilyenkor a nyálkahártya fölé a szájban is alkalmaztam egy fémlemezkét, a mely már most igen jól leszorította a lebenyt.
