Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
46 korlati kezelésben, valamint irodalmi munkásság tekintetében egyenrangú helyet foglal a többi orvosi szakmák mellett. Azonban ez a fényes eredmény nem önmagától hullott a fogorvosi kar ölébe, hanem csak ott mutatkozott, a hol már a békében legalább nagy vonásokban megszervezték a háborús fogorvosi szolgálatot, miként Németországban, vagy a hol legalább a háború kitörésekor a fogorvosi kar megértőén mindjárt a helyzet magaslatára emelkedett, miként Ausztriában. Sajnos, Magyarországon — a stomatologia hazájában — ez utóbbi sem történt meg az arra legelső sorban hivatottak részéről. Ellenben dicsőségére válik a magyar fogorvosi karnak, hogy a mit a stomatologusok mulasztottak, azt erélyes agitatióval és munkássággal kipótolták, úgy, hogy csakhamar keletkeztek mindenfelé fogászati osztályok, és ezért a magyar fogorvosok ma nemcsak méltó helyet foglalnak el német és osztrák kartársaik mellett, hanem némely tekintetben vezető helyet is! Nem tudjuk ezidőszerint még, mit produkáltak ellenfeleink, nevezetesen francziák és angolok az állcsontkezelések tekintetében, azonban alig tételezhető föl, hogy jelentősebb dolgot, mint a németek, az osztrákok és magyarok. A mi pedig az anyag irodalmi feldolgozását illeti, biztosra vehető, hogy a németek az összes nemzetek között vezető helyen fognak állni. Eddig is oly nagy tömegű egyes czikk és monográfia jelent meg, hogy áttekintésük óriási munka. Ezeken túl már ott tartanak a németek, hogy az állcsontkezelésekre vonatkozó egész tant összefoglaló tan- és kézikönyvekben adják közre és ezek között egyike az elsőknek az előttünk fekvő Misch-Rumpel-féle mű. Szerzők huszonnyolcz fejezetben tárgyalják le az állcsonttörések és kezelések elméletét és gyakorlatát, úgy, a mint az a mostani világháborúban kialakult. A vezéreszmék kifejtése után .áttérnek a fegyvertani részre, majd a sebkezelési eljárásokra, a fertőzési tanra, a sebesültek ellátására az első kötözőhelytől az állandó egészségügyi állomásig, a táplálkozásra, majd pedig a vizsgálat és kezelés rendszeres keresztülvitelére.
