Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 1. szám
2 ez nem volna lehetséges, korábbi foglalkozásukkal rokon mesterségre tanítja. Méltóztattak hallani széles arányú szociálpolitikai kezdeményezésekről, melyek mindezen utóbbiak elérésére alkalmasaknak látszottak. De ezen előadásoknak során méltóztattak betekintést nyerni egész sor olyan orvosi ténykedésbe is, melyek a fent említett czélok elérésére alkalmasak. Dollinger prof. szólt azon módokról, melyekkel a sérült és működésükben korlátolt vagy működésre teljesen képtelen ízületek, csontok újra használhatóvá tehetők. Verebélyi tanárnak a harcztéri rtfig-sérülésekről, azok következményeiről és ezen következmények utókezeléséről ugyanezen a helyen tartott előadásából méltóztattak látni, mikép lesz a béna kar, a béna láb, alkalmas beavatkozásra (műtét, utána masszázs, fürdő, villanyozás), a sérültnek újra használható tagja. Mindezen előadásokból méltóztattak tehát nagyjában áttekintést nyerni nemcsak arról, hogy a béna, a csonka, tehát rokkant harczosainkkal szemben mily intézkedésekre érzi magát az állam, a társadalom kötelezve, de világos kép alakulhatott ki már eddig is Önök előtt arról, hogy kit tarthatunk és kit tartunk harcztéri sérülése, harcztéren szerzett betegsége következtében rokkantnak. Ezt a képet óhajtanám kiegészíteni ma, mikor szíves figyelmüket fel akarom hívni arra, hogy nemcsak a csonka, a béna és a harcztéren szerzett belső betegség (szívbaj, tüdőtuberculosis) következtében lehet a sérült rokkanttá, hanem egyéb testrészének sérülése következtében is. Arczsérülések, különösen ha az arczot alkotó csontok szenvedték a sérülést, végeredményükben rokkantságot okozhatnak. És hiba volna, nagy mulasztás, ha a rokkantság kézenfekvő és mindnyájunk előtt ismeretes okai mellett (bénaság, csonkultság stb.) kellő figyelmet nem fordítanánk ezen sérülésekre is. Az arczot érő sérülések (legtöbb esetben lövedékhatás), különösen ha az orr vagy például csak az egyik szem, esetleg a fül elpusztulását okozták, de enélkül is, az arcz lágy
