Fogorvosi szemle, 1915 (8. évfolyam, 1. szám)
1915-06-01 / 1. szám
123 az ilyen immobilizáló methodusok eszközei voltak. Így azok a sínek, kötések, melyek Hippokrates idejétől kezdve ismeretesek : a funda maxillae, a capistrumok és a többi hasonló czélú újból és újból ajánlott eszközök. A functionális methodus szintén csaknem teljesen hasznavehetlen az állkapocstörések therapiájában. Mi az esetek túlnyomó nagy többségében nem mondhatunk le az állkapocs normális, anatomikus helyreállításáról, mert e nélkül a legtöbb esetben az arcz eltorzul. De nem mondhatunk le legtöbb esetben azért, mert a beteg fogsorainak találkozása (articulatió) zavarodik meg s ilyformán rágóképessége szenved erősen. Hausmann a saarbrücki Knappschaft-Verein gyógyházában tett kísérletet oly methodussal, mely a Bardenhauer-féle extenziós elveket tartja szem előtt: a tört állkapocsban ülő fogakra erős fonalat hurkol, a fonalat csigára vezeti és végére súlyt akaszt. Az ilyen berendezés alkalmas lehet ugyan arra, hogy kellő erő alkalmazása a frissen tört végeket a helytelen irányban elmozdító izomcsoportok hatását ellensúlyozza, de rendszerint olyan körülményes, sőt oly sok hátránynyal jár, hogy ez az eljárás szélesebb körben követőre alig akadt. A beteg a gyógyulás tartamára ágyhoz van kötve, a túlságosan megterhelt fogak elmozdulnak, kilógnak a túlságos megterhelés következtében. A csontvarratok sem mondhatók állkapocstörés esetén ideális gyógykezelésnek. Ennek az eljárásnak egyik hátránya már az, hogy a törvégeket rögzítő callus nagyon kicsiny. Leginkább ott van helyén, a hol a műtéti teret biztosan aseptikusan tarthatjuk. Már ez a körülmény csaknem kizárja az állkapocstörések túlnyomó nagy részét, t. i. azokat, melyek komplikált törések, a hol csonttöréssel együtt kisebb-nagyobb mértékben lágyrészek is sérültek. Helyénvaló lesz talán a methodus — mint később majd látni fogjuk — olyankor, a mikor a tört állkapocsrészekben fogak nincsenek. Bár sok esetben a varrat reactios tünetek nélkül helyén marad, nem ritkák azok az esetek sem, a mikor lobosodások, elhalások támadnak. De mindezeken kívül számolnunk kell éppen állkapocs varratok alkalmazásakor a törvégek dislocátiójára is.
