Fogorvosi szemle, 1915 (8. évfolyam, 1. szám)
1915-06-01 / 1. szám
159 HIVATALOS ÜGYEK. Hiába, mi felettünk csak nem akar kiderülni a láthatár, sőt inkább mindig újabb és újabb fellegek tornyosulnak. Az ütközőpont még mindig a czímkérdés és ehhez járult napokkal ezelőtt még a rendeletbe ütköző vizsgáztatásoknak a réme is. A czímkérdés olyan világosan volt a belügyministeri rendelet értelmében elintézve, hogy a fővárosi másodfokú iparhatóság, a tanács, jónak látta felírni a belügyministerhez, hogy az eredeti rendeletnek idevágó passusát módosítsa, respective engedje meg, hogy a fogtechnikusok az 1884. évi ipartörvény értelmében a nekik megengedett műveleteket (a jelen esetben azonban orvosi műveleteket!) hirdethessék. A belügyminister leiratban már hónapokkal azelőtt közölte a tanácscsal, hogy ezzel szemben az eredeti szövegezéshez ragaszkodik, tehát nem engedi meg, hogy a vizsgázott fogtechnikus más czímet használhasson, mint a nem vizsgázott, azaz a fogműves vagy fogtechnikus elnevezést. Ennek daczára s daczára annak is, hogy ezek után nyomban újra sürgős memorandumban kértük a tiszti főorvostól orvosi jogaink megvédését, gyakorlatban még minden a régiben maradt. Telve a főváros és természetesen a vidék is 'mindenfelé a félrevezetésre berendezett fogtechnikustáblákkal. És miért ne?!! Ugyanis, míg a 10—15 korona bírságot jelentő ítéletek a kereskedelmi minister hozzájárulásával végérvényesen jogerősek, addig szerencsés esetben a mi administratiónk mellett beletelik egy fél esztendő legalább, de inkább több, addig pedig a tábla révén még megkerül a birság is. Sajnos, hogy oly államban élünk, hol beláthatatlan távolság van a papirigazságok és azoknak életbeléptetése kö-
