Fogorvosi szemle, 1915 (8. évfolyam, 1. szám)
1915-06-01 / 1. szám
oldottuk meg, hogy egy kivehető sínt alkalmazunk, melyen a hiányzó fogak szintén öntött fémből készültek, mivel betegeinknek a porczellánfogas prothesis törékenysége miatt nem nagy szolgálatot teszünk. A distractiós sín feltevése után 5—6 nappal, mialatt annak helyességéről és az articulatio normális voltáról meggyőződtünk, jön a sebészi kezelés, melynek fő princípiuma, művi beavatkozással a periostealis csontappositio összes feltételeinek megadása. A műtétet localanaesthesiában végezzük, még pedig a foramen ovaléban a trigeminus harmadik ágát, majd a plexus submaxillarist s a nyaki plexus regionär idegeit érzéketlenítjük. Ezután következik a műtét első phasisa. Behatolás többnyire hosszmetszéssel a submentalis táj közepén történt, ezt azonban az esetek szerint módosítottuk is, és felsorolt eseteink mindegyikénél pontosan jeleztük. Legnagyobb gondot a sérült rész periosteumának lehető megtartására fordítottuk és azt a csontról óvatosan letoltuk. Ezután eltávolítójuk az elhalt csontszilánkokat, esetleg az éles törvégeket is lesimítottuk. Szilánkos töréseknél egy pár külső szilánkot, mely a periosteummal itt-ott még összefüggött, megtartani igyekeztünk. Az eset szüksége által megszabott 3—4 cm. széles, a mandibulát teljesen kettéosztó anyaghiányok is keletkeztek; pl. az 5. eset; a megkímélt csontszilánkokat összeraktuk és ezek által igyekeztünk a két törvéget contactusba hozni; majd az egészet a megkímélt periosteummal fedtük. Ezen methodussal operált eseteink mindegyikénél már a 3.—4. héten erős, csontos consolidatiót észleltünk. A periosteum minden egyes esetünkben nagy szolgálatot tett; minden esetben megindította a csontképzést, szinte feltűnően fokozott osteoblastikus energiával, mely jelenség nagy segítségünkre van az állkapocs műtétjeinél. Feltűnő, hogy daczára a szájürrel összefüggő műtétnek, a periosteum varrata sohasem genyedt el. A sebnyílás alsó pólusába gazecsíkot vezetünk. Bőrt csomós silkvarrattal vagy kapcsokkal egyesítettünk. ió2
