Fogorvosi szemle, 1915 (8. évfolyam, 1. szám)

1915-06-01 / 1. szám

129

Az alsó állkapocs lövéses töréseinek sebészi és fogászati kezeléséről.

Gadány Lipót dr. Operateur törzsorvostól és Érti János dr. Operateur tart. honvéd főorvostól.

(Közlemény a cs. és kir. XVI. helyőrségi kórházból.)

A békés viszonyok sebészeti gyakorlatában, sőt azok accidentalis eseteiben is ritkán találkozunk az alsó állkapocs oly töréses roncsolásaival, mint a hadi sebészetben. Itt a sérülések ezen alakját már mint „typikus eseteket“ látjuk megjelenni, melyek eddigi statisztikánk szerint a harcztéri sebesülések 1%-át képezik.

A mandibula ezen harcztéri sérülése többnyire igen súlyos lövéses roncsolás, mely a betegnek igen sok kínt okozva, kellő kezelés nélkül végzetes kimenetelűvé is válhatik. A mostani idők tömegmunkája mellett nem érünk rá, hogy hosszabb elmélkedésekbe, magyarázatokba és irodalmi czitatumokba merüljünk, csupán röviden akarjuk tapasztalatainkat, eljárási módunkat, eredményeinket közölni, illetőleg bemutatni.

A tömeges hadisérülések és betegségek körforgatagában, míg azok a szakszerű kezelési helyen elhelyeződnek, a legmostohább sors vezeti ezen mandibula-lövéseket.

Eseteink is 4—6 heti vándorlás után kerülve hozzánk, lettek definitive ellátva. Ennek okát ezen sérülések kezelésének kialakulatlan methodikájában látjuk, mivel a definitiv