Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

51

reactioképességük is eltérő lehet. Ha erre példát akarok felhozni, akkor elég megemlítenem, hogy a sublimat fehérjetartalmú közegben hatástalan szer. Ha a különböző bacteriumfajták különböző ellenállásképességét idézem még, akkor semmi újat nem mondtam.

A fertőtlenítési eljárásoknál tehát mindig tudnunk kell, hogy mi ellen akarunk eljárni, mert míg pl. a cholera leküzdésére a legenyhébb antisepticumok is eredményesek, addig a spórás bacillusok megsemmisítésére sokszor a legerősebb szereink sem elég kiadósak. Meg azután az egyes bacteriumfajoknak megvannak a maguk desinficienseik, melyektől legszívesebben halnak el pl. a Hg- és As-vegyületek a luesnél, az ezüstsók gonorrhoeánál; a spórás bacteriumokra pedig a formaiinnak volna electiv hatása.

A fogak megbetegedése kapcsán kórokozókként szereplő csírokat legjobban Goadby3 csoportosítása jellemzi. Vannak

1. savtermelő bacteriumok (főleg strepto- és staphylococcusok), 2. dentint folyósítók (főleg a mesentericus-félék), 3. festéket termelők (pl. bac. gangr.- pulpae Árkövy stb.). Ezeken kívül szerepelnek fusiformis bacillusok, spirochaeták, amoebák stb. Jelentőségre nézve e streptococcusok veendők elsősorban tekintetbe.

E bacteriumfajtáknak a desinficiensekkel szemben való viselkedése az újabb irodalomban alig van jellemezve, a régibb adatok pedig a hibás kísérletezés, a bactericid és fejlődésgátló hatás minduntalan való összetévesztése folytán felhasználhatatlanok. Ezért a fent elmondottak figyelembevételével czélszerűnek látszott egyes desinficiensek hatását ellenőrizni kísérletileg ott, a hol erre az irodalqm megbízható adatokat nem szolgáltatott; a kísérletek minden esetben csak tájékoztatásul kívánnak szolgálni.

Az anyag beosztása a következő:

1. az eszközök desinfectiója;

2. a szájüreg fertőtlenítő próbái;

3. a kóros dentin és a megbetegedett pulpa antiseptikus kezelési módjai;

4. a fogtömő anyagok a desinfectio szempontjából.