Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
47 felelő részleteket vág és azokat amalgámmal rögzíti a kavitásban Robin (1903) őrlőfogak nagy, az íny alá is terjedő kavitásairól (a hol tapasztalat szerint amalgámtömések mellett gyakori a recidiva) lenyomatat vesz, e lenyomatban a szájon kívül elkészíti a tömést amalgámból és a kész és megkeményedett tömést a kavitásba rézoxidfoszfáttal rögzíti. Bödecker (1908) különösen őrlőfogak nagyobb kavitásaiba használ amalgámbetéteket. Lenyomatot vesz „Perfektion“ lenyomatanyaggal, azt gipszszel kiönti, mintát készít és e mintán építi föl amalgámból a tömést. Bödecker vizsgálatai szerint az amalgámbetét jobb az amalgámtömésnél, mert az amalgám így zavartalanul kristályosodik, jobban simítható, egyöntetű, tömörebb, mint a szájban készülő. Bár nagyobb körben el nem terjedt, mégis említést kell tennünk az amalgámbetétekröl is. A kik ily betétekkel dolgoztak, kiemelik azok előnyeit az amalgámtömésekkel szemben. Az amalgámbetét jobban zár, az amalgám alakváltozásai kisebb mérvűek, mert a mintán készülő amalgám pontosabban tömöríthető; de szebb is a betét, mert szebben dolgozható ki. E mellett a fogat el nem színesíti. A kavitás alakítása olyan, mint a betétekhez általában leírt. A zománcszélek perifériás végeit azonban nem szabad legömbölyítenünk, letompítanunk, mint aranybetétekhez, mert az amalgám merev és a vékony rétegben lepattog. Az amalgám tömörítésére Bödecker szerint elég jó a gipszminta is. A betét rögzítése teljesen azonos az eddig leírtakkal. E helyütt említjük meg, hogy más, nem nemes fémekből is készülhetnek betétek (Wood és Meloite fém keveréke [Tuller]), melyekről tapasztalatunk nincsen, de ezek egyes szerzők szerint ott, a hol az anyagiak is szóba kerülnek, esetleg jobb szolgálatot tesznek, mint a tömések. E) Betétek kaucsukból. Irodalmi adataink szerint Dunbar (1893) készített először vulkanizált kaucsukból betéteket. Scheuer (1898) könnyebb, kényelmesebb és olcsóbbnak mondja a vulkanizált kaucsukbetéteket minden más betétnél ; a kavitásról viasszal vesz lenyomatot, gipszbe ágyazza és a szokásos módon vulkanizálja a mintán a kacsukot. A betétet aztán cementtel rögzíti helyén.
