Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

39

vagy lingvális oldalra terjedő barázdának a kavitásba vonásával (49. ábra); a kavitás rágó részének fecskefarkszerű alakításával vagy a barázdák végpontján mélyebben vágott négyszögletes terek képzésével. Egy és ugyanazon fog, esetleg mindkét approximális kavitását a rágófelületen át egyetlen kavitássá köthetjük össze, a mikor betétünknek mintegy nyeregalakja lesz (50. ábra). így azonban pl. kis őrlőfogakon a labiális vagy lingvális csücsköket esetleg annyira gyöngíthet/ másika aztán könnyen 47. ábra. letörik. Ilyenkor az egyik

csücsköt lemetszhetjük (a

metszés felülete lehet lapos vagy kissé a fog közepe felé lejtős) és a betéttel pótolhatjuk esetleg úgy is, hogy a betét a meghagyott csonkot túlérve, azt körülfogja.

A fog hiányzó részeinek kiépítése viaszból. E célra nem minden viasz jó. A viasz legyen testhőmérséken elég kemény, hogy a kivételkor alakját ne változtassa. Jól használhatjuk az Ash-ié\e rózsaszínű betétviaszt, de dicsérik a Taggart-féle sötétzöld (57° C.-nál puhuló) és a Bödecker-féle (35° C.-on puhuló) sötétkék viaszt is. A kavitás helyes alakítása után, láng fölött vagy meleg vízben felpuhítjuk a viaszt, ujjaink