Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

37

meg kell állapítanunk az irányt, a melyben a viaszformát ki fogjuk emelni. Oldalfalakat úgy kell alakítanunk, hogy azok e megállapított iránynyal szögleteket alkotó síkokat ne alkossanak. Egyes eltérések a porcellánbetétek leírt kavitás alakításától, a betét anyagának természetéből adódnak. így aranybetéteinkhez a kavitások lehetnek sekélyebbek, a kavitás szélei lehetnek letompítottak, legömbölyítettek.

Metsző- és szemfogakban esztétikai szempontokból inkább a lingválisan nyíló és rendszerint approximális felüle-ÍH

41. ábra.

tekről kiinduló szűvas folyamatokhoz javasolható az aranybetét (41., 42. ábrák). Ha a fog mindkét approximális felületén van kavitás, a két kavitást a lingvális felszínen esetleg egyetlen kavitássá köthetjük össze (43. ábra). Helyén való az aranybetét továbbá metszőfogak rágóélének, szögletének pótlására is (44. ábra). De leggyakrabban őrlőfogak kavitásainak és pedig kütönösen centrális (1. 45. ábra) vagy approximo-centrális (1. 46. ábra) kavitásaihoz van helye az aranybetéteknek. Approximális kavitásokhoz a kellő és elég tág szeparáció előfeltétele a helyes alakításnak, a mikor éppen úgy, mint a töméseknél láttuk, meg kell felelnünk az „extension for prevention“ elvének. A gingivális szélt a szabad