Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
32 formát. Az anyagot beágyazás nélkül olvasztja önmaga szerkesztette kályhában. A Trítzsche anyaga csak igen kis mértékben zsugorodik; ha nagyobb betéteken a zsugorodás számottevő, akkor újabb anyag felrakásával a kavitásban pótolható a hiány: a betétet persze újra kell égetnünk. A megolvasztott betét felszíne nem sima, nem fényes; úgy hogy külön kell annak fényt adnunk. E célra finom, fehér por szolgál, melyet Trítzsche anyaga mellé ad és a melyet vízzel keverve, ecsettel viszünk a betét felületére és arra reáolvasztjuk. B) Betétek kész porcellándarabokból. Tudtunkkal A J. Volck 1857-ben volt az első, a ki porcellándarabot a kavitáshoz alakít s azt a kavitásban puha aranynyal rögzíti. Wood 1862-ben rájön, hogy sok időt takaríthatunk meg, ha különböző nagyságú, színű, alakú porcellándarabokat tartunk készen. Wood e darabokat amalgámmal rögzítette a kavitásba. Starr 1871-ben a Whiteczéggel ilyen porcellándarabokat készíttet is; Webb 1882-ben dicséri is a betéteket. Később Dalt (1887), Storer How ('889), Jeffery (1899), Hinrichsen (1898), Touvet-Fanion (1901), Guttmann (1901), Robin (1901) stb. fejlesztették tovább az eljárást. Ma az előző fejezetekben tárgyalt eljárás, hogy minden egyes kavitáshoz külön olvasztunk porcellándarabot, kiszoff ® a Ül 1 a a é ® j 1 fi a a b c 35. ábra. Da//-féle betétek (a, b ); c betét 5 1 alsó (rögzítendő) felülete. £ i •------- "IWWW |i!3i 37. ábra. Guttmann csiszolt porcellán] pálcikája. a b c rította azt a módot, a melylyel 36' ábTM' GuUmann%^lk°bm'’ élve, hogy úgy mondjuk, a kavitást kell úgy alakítanunk, hogy az a készenlétben tartott (a kereskedésben kapható) kész porcellándarabok befogadá
