Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

14

kát kivéve azt látjuk, hogy a fólia széle ráncos és talán nem is pontosan simul a kavitás széléhez, akkor e ráncokat a simítóval pontosan újból reásimítjuk a szélekre. Igen jók e célra a fúrógéppel hajtott gömbalakú fémsimítók, vagy üveggömbök (minőket Jenkins ajánl), melyeket magunk olvaszthatunk lángban kihúzott üvegpálcika végére. A fóliának a kavitás szélein túlérő részét (=- a kavitás széleit borító fólia-peremet) a fog felületére, illetve a kavitás széleire leghelyesebben úgy simítjuk, ha a fóliát taplódarabkákkal a kavitásba rögzítjük (a kavitást taplódarabkákkal kitömjük), mert ilyenkor a perem simítására a fólia nem csúszik el.

Jól használhatók labiális (vagy bukkális) kavitásokhoz az említett fémsimítókon kívül a Bruck-féle gummikompresszorok is (26. ábra). A tapló helyett használhatunk vattagombolyagokat, japán itatóspapirost, guttapercsát is. De a fóliára nyomkodhatunk viaszt vagy valamely más, a fogászati technikában' használatos plasztikus lenyomatanyagot is, mint: Stent anyaga stb. Ha ezeket aztán benn hagyjuk, úg) a fóliát, illetőleg a lenyomatot könnyebben vehetjük ki a kavitásból, mert a fólia nem húzódik el, nem szakad. A fólia gyakran bereped a simításkor; ez csak akkor veszélyes, ha a repedés a szélekre is reáterjed, vagy a mi gyakran megesik, éppen a széleken fut körül (különösen ha a kavitás túlságosan mély). Az ilyen lenyomat nem használható, mert a jó lenyomat első és legfontosabb kelléke éppen a tiszta világos és tökéletes szél. A berepedések, beszakadások elkerülésére egész sor eljárást hoztak javaslatba. Ezek legtöbbje iparkodik a fóliát alkalmazása előtt nagyjában a kavitáshoz alakítani: előnyomni. A fólia előzetes alakítása sokféleképp történhetik. Legegyszerűbben úgy, hogy valamely ruganyos alapon, pl. taplón (Smreker) vagy gummitömbön kis gömbös simítóval a fóliát benyomogatjuk, mikor a fólia szélei 26. ábra. összeborulnak a simító fölé. Aztán az egészet így

I

í&