Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
7 7.—9. ábrákat). De a legtöbb esetben ez nem lehetséges és a kavitást a labiális vagy lingvális felszínre kell átvinnünk. Pontos lenyomatat ilyenkor is csak akkor nyerünk, ha a fogakat elég tágan szeparáltuk. (E szeparációkhoz sokan inkább a lassú, több napra terjedő szeparációkat választják.) E kavitásokhoz leginkább akkor tartjuk a porcellánbetétet javaltnak, ha a szövetpusztulás nagyobb. (Ha a szövetpusztulás aránylag kicsiny, inkább az aranytömések vannak helyén.) Ilyenkor pedig rendszerint a labiális vagy lingvális fal (a szerint, a melyikhez közelebb esik a szuvasodás gócza) amúgy is annyira gyenge, hogy egy vagy más irányban e falakat fel kell különben is áldoznunk a kavitás alakítására. Mindig szigorúan mérlegelnünk kell, melyik falat áldozzuk fel. A labiális fal feláldozása a mintavétel stb. czéljából egyszerűbb, de ellene szólnak esetleg esztétikai szempontok; a lingvális fal feláldozásakor tekintetbe kell vennünk, hogy a betét így erőmüvi hatásokat szenvedni kénytelen. Általában azt mondhatjuk, hogy azt a falat áldozzuk fel, a melyik gyengébb és nem felejtjük el, hogy a vékony lingvális fal, melyet esetleg csakis zománc alkot, nem elég ellenálló erőművi hatásokkal szemben, nem védi a betétet, hanem arról gyakran lerepedezik, kitörik. Szóval, gyenge lingvális fal kedvéért erős labiális falat nem áldozunk fel, csak azért, mert 7. ábra. 8. ábra. 9. ábra.
