Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-06-01 / 2. szám

66

két folytathassák mindaddig, a míg a fogművesipart önállóan űzik, a mennyiben a szabályrendeletben felsorolt rendeletnek eleget tesznek, különösen pedig a 7. §-ban kötelezővé tett vizsgálatot sikerrel megállják.“

Ezek előrebocsájtása után meg kell állapítanunk, hogy a Pozsonyban vizsgára bocsájtottak között a rendeletben leszögezett követelményeknek megfeleltek: Steinitz Jakab, Böhm Ferencz, Poór Károly és Titz Antal fogművesek, ellenben

1. Kubovits Tivadar,

2. Schwartz Albert és

3. Daum Emil

fogművesek a fent idézett rendeletben megállapított feltételeknek nem feleltek meg.

Kubovits Tivadar pozsonyi fogműves 25.271. sorszámú iparigazolványa 1911. november hó 14.-érői van keltezve, ehhez képest a fent idézett rendelet kibocsájtása idején iparigazolványa nem volt és mesterségét önállóan nem gyakorolta.

Ugyanez áll Schwartz Albert pozsonyi fogművesre is, kinek 23.549. sorszámú iparigazolványa 1911 október 20.-áról van keltezve. Már pedig a körrendelet megállapítja, hogy csak azok bocsájthatók vizsgára, a kik a rendelet kelte idején már bírtak iparigazolványnyal, a kik még ezzel nem bírtak, azok a fogászat körébe eső műveletek végzésére semmi körülmények között engedélyt nem nyerhettek.

Daum Emil oberleutensdorfi (csehországi) illetőségű, 33 éves fogműves, mint mellékelt lakczímtudakolás mutatja, 1906 október 31.-én Pozsonyból Billinbe (Csehország) hurczolkodott. Azóta Pozsonyban nem tartózkodott és itt adót nem fizetett, ehhez képest a vizsgára való bocsájtása direct ellenkezett a rendelet intentiójával, a mint nem is lehet feltételezni azt, hogy a rendeleteket külföldi fogművesek importálására, jelen esetben a csehországi fogművesek érdekében hozták, bármennyire is van Daum Emilnek atyafisága Pozsonyban, hanem tisztán a hazai fogművesek ügyének rendezésére. Megjegyzendő, hogy Daum Emil fenti tények megállapítása után Kucsera [István főkapitány úr intézkedésére