Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-03-01 / 1. szám

6

szobában. Hogy a bromural és adalin megfelelő nagyobb adagokban kitűnő altató is, megemlítem csupán, mert nem tartozik e czikk keretébe. Minden orvos hamarjában kiismeri pácziensei között azokat, a kiknek bromuralt vagy adalint kell rendelnie. Az olyan ideges, izgó-mozgó félénk betegek otthonról való elindulás előtt vegyék be a számukra rendelt adagot és azon időre, mikorra be vannak rendelve kezelés végett, már teljes nyugodtsággal, minden látható izgatottság nélkül ülnek le a műtőszékbe.

Én rendelem a bromuralt hídföltétel czéljából épidegű pillérek leköszörülésénél, az attól való félelem leküzdésére, localanaesthesiánál és minden műtétem előtt, attól félő betegeimnek. Localanaesthesia sokkal tökéletesebb sikerű előzetes bromural- vagy adalinadagolás mellett. A bromural és adalin hatása legkevesebb egy óráig tart, de 3—4 órán túl nem húzódik. Szívbetegeknek is adagolható.

Érdekes a betegek önmegfigyeléséből fölmerülő azon észlelet, mely szerint szeretnének ellenkezni a fogászati beavatkozás előttük már jól ismert kellemetlenségei ellen, de nincs elegendő erejük, képességük az ellenkezést gyakorlatilag, ténybelileg ki is vinni, érvényre juttatni. Ez a kijelentés eléggé jellemzi a bromural és adalin kiváló értékét nekünk fogorvosoknak.

Véleményem szerint — csaknem egy évi tapasztalatom után ítélve — nemcsak betegeivel szemben, de önmaga iránti kötelessége is minden fogorvosnak a bromural és adalin igen értékes idegcsillapító tulajdonságait minél sűrűbben alkalomadtán igénybe venni.